19. fejezet

Otthagyott.
Komolyan, így nézett rám, és ezek után csak úgy otthagyott.
Megráztam a fejem, kerestem egy törölközőt, és a többiek után indultam. Egész délután fürödtem és napoztam. Néha a kicsikkel voltam a gyerekmedencében, néha pedig úsztam egyet a mélyvizesben, de a forróvizesbe nem mentem, ugyanis épp elég meleg volt alapból is.
Este egy gyors átöltözés után megvacsoráztunk a szálloda éttermében, majd mindenki ment a saját szobájába. Közös megegyezés alapján először Márk ment fürödni, hogy aztán én kedvemre ülhessek a kádban akár holnap reggelig. Tényleg gyorsan végzett, én pedig felkaptam a cuccom és bevonultam. A kádat teleengedtem, és beletettem mindent, amit csak találtam - habfürdőt, különböző illóolajokat, sőt, még rózsaszirmokat is! Épp nyakig elmerültem a habokban, amikor kopogást hallottam.
- Bejöhetek? - hallottam Márk fojtott hangját a túloldalról.
- Nem - kiabáltam vissza.
- Remek - nyílt ki az ajtó, és lépett be Márk elégedett mosollyal az arcán.
- Megőrültél? - kiáltottam fel azonnal, és igyekeztem minél több habot magamra húzni, bár eddig is tökéletesen takart.
- Csak elfelejtettem fogat mosni - vigyorgott rám a tükörből.
- És nem tudtad megvárni, amíg végzek?
- Nem, mert aludni akarok, és ki tudja mikor végzel.
- Siess! - forgattam a szemem.
- Oké - nevetett fel fogkefével a szájában. Esküszöm, hogy direkt csigalassan mosott fogat! Minden egyes fogát legalább háromszor átsúrolta, többször öblített szájvízzel. Szemét!
- Kész vagy már?! - szólaltam meg, amikor elegem lett.
- Igen - villantott rám egy mosolyt.
- Akkor húzzál kifelé!
- Nyugi, cica - kacsintott egyet, és kiment. Akármennyire is volt idegesítő ez a kis akciója, muszáj volt mosolyognom rajta.
Ezek után már nem sokáig fürödtem. Gyorsan felöltöztem, fogat mostam, és hasonlók. Arra számítottam, hogy mire kimegyek, Márk már aludni fog. De nem, ehelyett az ágyán ült, és tévét nézett.
- Nem azt mondtad, hogy álmos vagy? - kérdeztem, miközben elpakoltam a használt ruhámat.
- Meggondoltam magam - vont vállat.
- Meggondoltad magad? Komolyan? - dobtam hozzá egy párnát. Mire egyet pislogtam, már mögöttem állt.
- Szexi vagy, amikor dühös vagy. - suttogta a fülembe, de nem ért hozzám. A szavai hallatán megborzongtam.
- Menj a francba - morogtam az orrom alatt, és elkezdtem pakolni, de Márk a csípőmre tette az egyik kezét. Lassan megfordított, így vele szemben álltam. Egy hosszú másodpercig egymás szemébe néztünk, mielőtt megszólaltam.
- Vedd le rólam a kezed - mondtam, mire válaszként egy gúnyos mosolyt kaptam, és azt, hogy egy szempillantás alatt a fal és Márk között találtam magam. Utálom a szupergyorsaságot!
- És ha nem? - kérdezte közelebb hajolva, és a csípőmre tette a másik kezét is. Lassan elindult felfelé, majd vissza, elérve ezzel, hogy szaporábban vegyem a levegőt - Úgy nézel rám, mint aki mindjárt felfal. Felőlem oké, csak össze kellene tolnunk az ágyakat. Úgy kényelmesebb - vigyorodott el kajánul.
- Mi van? - esett le az állam.
- Ha csókolózunk, az mindig az ágyban végződik.
- Remek. Akkor ez nem csók lesz - suttogtam, és a pólójánál magamhoz húztam.
Mint mindig, most is teljesen elvarázsolt, amit Márk az ajkaival művelt.Először lassan csókolt, szenvedélyesen, aztán gyorsan és durván. Végül, amikor már egyikünk sem kapott levegőt, elhúzódott tőlem, és lassú vigyorra húzta a száját.
- Imádom a nem-csókokat. De azt hiszem jobb lesz, ha most lefekszünk - döbbent arckifejezésem láttán még szélesebben mosolygott - mindenki a saját ágyába - kacsintott még egy utolsót, majd befeküdt az ágyába, én pedig még mindig csak álltam ott, a falnál, és egy hang sem jött ki a torkomon. -  Jó éjt, Hanna. - mondta, és lekapcsolta a saját villanyát. Én is odabotorkáltam a saját fekhelyemhez, lekapcsoltam a villanyt, és megpróbáltam aludni, de nem igazán sikerült. Akármi is legyen Márk és köztem, egészen biztos, hogy nem csak barátság. Ezen rágódva aludtam el, és úgy gondoltam, hogy ez lesz a legnagyobb gondom még egy ideig. Aha, persze. Akkor még nem sejtettem, hogy a holnapi lesz életem legmeghatározóbb napja.