18. fejezet

Sziasztok! Ma lezárult a közvélemény-kutatás, 56 szavazat érkezett :) A szavazatok megoszlása a következő:
Hétfő, csütörtök: 8 (14%)

Kedd, péntek: 12 (21%)

Szerda, szombat: 35 (62%)

Csütörtök, vasárnap: 1 (1%)

Tehát a részek szerdánként és szombatonként érkeznek majd, de csak júliustól. Nem húzom tovább a dolgokat, itt a fejezet. Remélem tetszik :) <3

Az elképesztően hosszú, 6 napos szünetre nem terveztem mást, mint otthon ülni, filmezni, enni és aludni. Persze természetesen miért is lenne úgy, ahogy én terveztem? Anya már az első reggel közölte, hogy készüljek, mert másnap indulunk a hegyekbe. 3 napos kirándulás, természetesen Márkékkal. Fogalmam sincs, minek köszönhetem azt a nagy 'szerencsét', hogy mindig megtalálom a Márkhoz vezető utat, de valahogy mindig összejön.

Szóval áthívtam Lillát, és együtt pakolni kezdtünk. 3 napra megyünk a Mátrába, így nem kell annyira sok cucc. Persze soha nem bírom ki, hogy csak annyi ruhát vigyek, ami minimálisan szükséges. Már majdnem befejeztem a pakolást, amikor Lilla a legszexibb fehérneműmet is a bőröndömre dobta.

- Ezt meg mire? - emeltem fel a darabokat.

- 3 teljes napon keresztül össze leszel zárva Márkkal. Gondolod, hogy kibírod anélkül, hogy nekiesnél? 

- Még szép, hogy kibírom! Egyszer megtörtént, és kész. Mindenki követ el hibákat.

- Majdnem kétszer. És egyébként is, nem hiszem, hogy akkora hiba lett volna, ha majdnem másodszor is beadtad a derekad. De akárhogy is legyen, nem árt, ha nálad van. Néha nagyon jól jön az ilyesmi - mosolyodott el, miközben a padlót nézte.

- Tényleg? Nem akarsz nekem elmesélni valamit?

- Öööööö - vigyorgott.

- Jajj Lilla - vigyorogtam - totál belezúgtál Adriánba, mi?

- Eléggé - mosolyodott el.

Másnap reggel 6-kor a telefonom csörömpölése ébresztett fel. Nagy nehezen felkeltem, és felöltöztem. Szerencsére tegnap este már kikészítettem mindent, így csak magamra kellett kapkodnom a cuccaimat. A többiek lázasan készülődtek, míg én zombiként kivánszorogtam, és megreggeliztem. Úgy látszik, rajtam kívül mindenki izgatott volt az utazás miatt, de én nem vágytam másra, csak egy kis pihenésre, amit tutira nem fogok megkapni. Az Alföldi egy örökmozgó család, ami valószínűleg annak köszönhető, hogy a luxenek nehezebben fáradnak el. Jó nekik.

Másfél órával később úton is voltunk Mátrafüredre. Két autóval mentünk, Gáborék előttünk, mi pedig utánuk. Legnagyobb sajnálatomra Zsófi megint nem tudott eljönni - jó neki - így megint nem lesz kivel beszélgetnem. Csodás. Mármint, igaz, hogy a gyerekek lekötnek, de az mégsem ugyanaz.

Negyed tíz körül értünk a szállásra, ami - legnagyobb meglepetésemre - egy ötcsillagos szálloda volt. Kitűnő anyagi helyzetben vagyunk, de azért annyira nem vagyunk gazdagok, hogy mindezt megengedhessük magunknak.

- Mi ez a hely? - kérdeztem.

- Gáborral kaptunk ide egy utat 10 főre.

- Kaptatok? Mégis kitől? És miért?

- A főnöktől. Idén 10 éve, hogy ott dolgozunk. Ez a jutalmunk, vagy mi. - Huhh, ez aztán egy bőkezű főnök. De nem volt kedvem kötekedni, így nem szóltam semmit.

Miután kerestünk valmi parkolóhelyet, először is elkértük a recepcióstól a szobák kulcsait.

- Rendben, 3 szoba van - szólalt meg Gábor - egy  négyágyas, egy háromágyas, és egy kétágyas. Ki hol szeretne aludni? - A kicsik ragaszkodtak hozzá, hogy a szüleikkel aludhassanak. Ami tökéletesen megoldható volt, ugyanis a négyágyasban elfért Gábor, Kata (Márk anyja) és az ikrek, a háromágyasban pedig Anyáék és Dóri. A probléma csak az volt, hogy így egy szobában kell aludnom Márkkal. Amit nem akartam.

- Hanna, Márk, ha nektek jó, akkor ti kapjátok a két ágyas szobát. - Tiltakozni akartam valami kifogással, de Márk megelőzött.

- Rendben. 

- Akkor mehetünk is a csomagokért. - és ezzel már végleg elúszott az esélyem a tiltakozásra.

A szobánk hatalmas volt, és gyönyörű. A két ágy külön-külön majdnem akkora volt, mint egy franciaágy, két ember is simán elfért volna rajta. Legalább leesni nem fogok. Az ágyakkal szemben volt egy komód, rajta egy hatalmas TV-vel. Az ajtótól balra nyílt a gyönyörű fürdőszobánk egy hatalmas sarkos káddal, két zuhanyzóval, és hasonlókkal. Mégis ami leginkább megfogott az egészben, és amit a belépésünkkor legelőször megláttam, az az ajtóval szemben lévő hatalmas ablak volt. A plafontól a padlóig ért, és csaknem az egész falat beterítette. És a kilátás...az valami elképesztő volt. A távolban látszottak a hegyek, és egy kisebb falu is látható volt. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire magasan vagyunk. 

Odalent megbeszéltük, hogy mindenki kap 1 órát a kipakolásra, aztán a medencénél találkozunk. Anya és Kata minden napra eltervezték, hogy mit fogunk csinálni, a mai napra esett a strandolás. Ami tökéletes volt, ugyanis hiába jártunk április közepén, és voltunk a hegyekben, júliust megszégyenítő hőség volt. Holnap szétnézünk a környéken, holnapután pedig hazafelé menet megállunk Gödöllőn.

Nyaraláskor vagy kiránduláskor soha nem szoktam kipakolni, mert mindig félek, hogy otthagyok valamit, így nem kellett pakolnom. Igazából Márk sem foglalkozott ezzel, ledobta a bőröndjét a földre, majd elterült az ágyán, és telefonozni kezdett. Én jobb híján a gondolataimba merültem, és írtam Lillának. Mivel unatkoztam, és nem volt kedvem internetezni, úgy döntöttem, szétnézek az udvaron. Mint az egész hotel, ez is gyönyörű volt. Mindenhol virágok és fák voltak, és a legnagyobb része füvesítve volt. 3 medencét láttam, egyet gyerekeknek, egy mélyvizeset és egy forróvízeset. Hiába volt április, és hiába volt tavaszi szünet, nem voltak túl sokan, aminek nagyon örültem, ugyanis utálom a nagy tömeget. Igazából a kis túrám nem tartott sokáig, fél órán belül újra a szobánkban voltam. Úgy gondoltam, ideje átöltözni, így megkerestem a bikinimet, és megkértem Márkot, hogy ha lehet, egy időre kerülje el a fürdőszobát, mire csak egy vigyort kaptam válaszul. A biztonság kedvéért magamra zártam az ajtót.

A bikinim zöldeskék volt, és pántnélküli, szexi dekoltázzsal. Igazából eleinte kicsit zavarban voltam benne, de Lilla közölte velem, hogy kussoljak, mert ha valaki úgy néz ki, mint én, akkor nyugodtan mutogassam, mim van. Igen, általában ő szokott felrázni az önbizalomhiányból. Így hát magabiztosan indultam ki a fürdőből, de ez az önbizalom 2 ok miatt párolgott el nagyon gyorsan. Az egyik, hogy én igenis zavarban vagyok Márk előtt, mondhat Lilla bármit, a másik pedig, hogy amíg bent voltam, Márk is átöltözött, így nem volt rajta más, csak egy fürdőalsó. Amikor kiléptem épp a pólóját tette bele a bőröndbe, de azonnal rám nézett. Lassan végigmért, majd mielőtt bármit is észrevehettem volna, előttem állt, és a falhoz szorított, pontosabban nem ért hozzám, csak olyan közel volt, hogy kénytelen voltam a falhoz simulni. Hé, senki sem szólt, hogy ezek szupergyorsak is!

- Mi a...- kezdtem, de nem fejeztem be a mondatot.

- Ó, nem említettem, hogy hihetetlenül gyorsan tudok járni? - kérdezte ártatlan vigyorral az arcán.

- Nem, ezt az egyet elfelejtetted. - Fontam össze a karom a mellkasom előtt, mire Márk lenézett. Amikor újra feltekintett, tüzet láttam a szemében. Pár másodpercig csak figyeltük egymást. A jelenet kísértetiesen emlékeztetett arra az estére, amikor Alföldiékkel vacsoráztunk. És igen, azt akartam, hogy ugyanúgy folytatódjon. Hogy megcsókoljon. De a pillanatot egy kopogás szakította félbe.

- Márk, kész vagytok? - kérdezte Kata, de szerencsére nem nyitott be.

- Igen, máris megyünk - nézett Márk előbb az ajtóra, majd rám. Lassú félmosolyra húzta a száját, és elhúzódott tőlem.