1. fejezet

Itt az első fejezet, bár itt még nem nagyon történik semmi, leginkább csak megismerhetitek a szereplőket :) Jó olvasást :*


Szombat van. El sem hiszem, hogy végre eltelt ez a rohadt hét. Minden egyes nap témazárók, röpdolgozatok, felelések. Úgy látszik, a mai telihold a tanárokat is megőrjítette. Március van, tehát ezen kívül semmi különösebb okuk nem lehetett rá, a féléven már rég túl vagyunk, a tavaszi szünetig pedig még van pár hét.
Egy kicsit rólam. Budai Hanna vagyok, tizenegyedikes, átlagos gimis. A suliban természetesen nem én vagyok a tápláléklánc csúcsán, de azért szép kis baráti köröm van. Jelenleg a szinglik felhőtlen életét élem és nem is vágyom semmilyen kapcsolatra.
Apám lelépett, amikor 11 voltam, és azóta sem hallottunk felőle. Állítólag vidékre költözött, de azt is hallottam, hogy külföldön van. Az eltűnése után rengetegen jöttek hozzánk, nem tudták, mit tegyenek, mert apám valami cég vezetője volt. Aztán végül volt olyan kedves, és tájékoztatta az embereit, hogy hogyan tovább. A vállalat (vagy mi) végül a nagybátyám kezébe került, de még mindig nem voltak hajlandóak elárulni, mitől is olyan titkos ez az egész. Van egy olyan sejtésem, hogy anya tud róla, de igazából nem érdekel annyira, hogy meg is kérdezzem.
A húgom, Dóri  8 éves. Róla nem sok mesélnivaló van. Annyi elég, hogy (a többiek szerint) szinte a pontos hasonmásom, és imádom őt. 2 éves volt, amikor anyu egyedül maradt velünk, és azóta úgy érzem, sokkal szorosabb lett a kapcsolatunk. Persze ő ebből nyilván semmire sem emlékszik, de én tudom, mennyire nem akartam kistestvért, és miután megszületett, utáltam, hogy éjszakánként felsír, és órákig nem képes abbahagyni.
Anya. Jelenlegi nevén Orsós Anita, jövendőbeli nevén Alföldi Áronné. Áron anya barátja, vagyis, tavaly nyár óta a vőlegénye. Három éve találkoztak, mert az Áron unokahúga és unokaöccse ugyanabba az oviba jártak, ahová Dóri is. A fickó életében először ment a gyerekekért, és fogalma sem volt, melyik terem az övék. És természetesen kitől kért segítséget? Anyától, akivel később összefutottak, randizni kezdtek, blablabla. Igazából még mindig nem sikerült annyira megkedvelnem Áront, de rajta vagyok az ügyön. Komolyan, tényleg semmi baj nincs vele, de valahogy mégis olyan...furcsa. Mint akinek van valami sötét titka, amit nem akarsz megtudni..oké, oké, talán túl sok filmet néztem.
És ha már a család bemutatásánál tartunk, akkor Áronról is beszélnem kell valamennyit, mert nemsokára hivatalosan is családtag lesz. Szóval Áronnak nincs még gyereke, de egyszer már volt házas. A válás okát nem tudom, de valahogy nem érzek késztetést, hogy megtudjam, szegény nő miért döntött a válás mellett. Van egy bátyja és egy húga is. A nő neve Nóra, és külföldön él, szóval eddig kétszer találkoztunk, viszont a férfit, Gábort elég sűrűn látom. Részben azért, mert nagyon szoros kapcsolat van közöttük, szinte minden nap találkoznak, és részben mert a fia, Márk az osztályomba jár. Kicsit furcsa, hogy Márk és én hamarosan úgymond egy családhoz fogunk tartozni, mert soha nem úgy tekintettem rá, mint a jövendőbeli mostohaapám unokaöccsére, hanem mint egy osztálytársra, barátra. Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy ha nyáron eszébe jut, hogy 'átugrom a nagybátyámhoz' akkor az tulajdonképpen azt jelenti, hogy nálunk jön.
És bár nem családtag, de mindenképp meg kell említenem a legjobb barátnőmet, Lillát. Azóta ismerem, mióta a mellettük lévő házba költöztünk, tehát születésem óta. Van egy bátyja, Gergő, akivel napi szinten összevesznek valami hatalmas hülyeségen, ami után Lilla nálam dühöng, majd addig marad, amíg csak lehet. Egyébként fiúja jelen pillanatban neki sincs, így mindketten lelkesen készülődtünk Márk nővérének a házibulijára, ami ma este lesz.
- Megjöttem - hallottam a hangját délután két órakor.
- Lilla, két óra van. Tehát a buliig van még hat teljes óránk, és szerintem akkor is bőven van időnk elkészülni, ha két óra múlva kezdünk hozzá.
- Oké, de én még azt sem tudom miben menjek. Szerinted miért vannak nálam ezek? - kérdezte, és egy hatalmas kupac ruhára mutatott, ami az ágyamon hevert.
- Nem lett volna egyszerűbb, ha felhívsz, hogy menjek át hozzátok?
- Nem, mert a te ruháidat is látni akarom. Ha szeretnéd, kölcsön adhatom valamelyiket, de cserébe fel akarom próbálni a tieidet is.
- Csak felpróbálni? - mosolyogtam.
- Igen. Aztán pedig kiharcolni, hogy fel is vehessem - mosolygott vissza.
- Szerintem nem kell mondanom, hol találod a ruháimat. - Hát igen, Lillának csak ennyi kellett.
- Juujj, ez az a cuki ruha, amit együtt vettünk? Ez meg amit tőlem kaptál. És ez...ezt még nem láttam. Honnan van?
- Tuti, hogy mutattam már. Szülinapomra kaptam.
- Azt hiszem, dereng valami. De tuti, hogy ezt kell felvenned - emelt ki a szekrényből egy fekete darabot. Testhezálló volt, és jóval a térdem fölött végződött. Ritkán hordtam, nem igazán volt alkalmam felvenni.
- Már nem is emlékeztem rá - vettem el tőle - meglátjuk, hogy áll.
- Jaj Hanna, mintha lenne olyan ruha, ami neked nem áll jól - Forgatta a szemét.
- Most miért? Ebben például nagy a fenekem - emeltem fel egy előnytelen barnát.
- Ettől függetlenül ha elmegyünk vásárolni, az esetek többségében sokkal hamarabb találsz ruhát, mint én.
- Inkább hadd lássam a te ruháidat - kezdtem el keresgélni a nagy kupacban. Komolyan, hogy bírt ennyi ruhát átcipelni?

Másfél órával később, miután egy csomó ruhát felpróbáltunk, a legtöbbet a másik cuccaiból, mindketten megtaláltuk a tökéletes darabot. Az enyém az volt, amit Lilla szemelt ki nekem, ő pedig egy sötétkék ruhát választott, de végül a saját ruhái közül. Ezután pár ékszer, cipő, hajvasalás és smink után készen is álltunk, hogy belevessük magunkat az éjszakába. Na nem mintha akkora partyállatok lennénk, csak osztálytársak bulijába megyünk, és ha iszunk, akkor csak mértékkel. Leszámítva azt a homályos esetet tavaly júliusban, amire inkább nem akarok emlékezni.
- Mehetünk? - kérdeztem Lillát, aki még mindig valami karkötő után kajtatott a szobámban.
- Pillanat - mondta - Á, végre megvan.
- Melyiket kerested?
- A szíveset. Annyira szép.
- Na jó, menjünk. Áron elvisz minket kocsival.
- Várj, ő is ott lesz?
- Nem, de átmegy Márkékhoz, mert az ikreket elhozza ide - Márk 7 éves tesóiról van szó, Eszterről és Milánról. Imádnivaló gyerekek.
- Ide? És a szüleik?
- Vidékre mentek valami távoli rokon temetésére, vagy valami ilyesmi. Szerinted miért pont ma tart bulit Zsófi?
- Ja, logikus - válaszolta, miközben kimentünk a nappaliba.