19. fejezet

Otthagyott.
Komolyan, így nézett rám, és ezek után csak úgy otthagyott.
Megráztam a fejem, kerestem egy törölközőt, és a többiek után indultam. Egész délután fürödtem és napoztam. Néha a kicsikkel voltam a gyerekmedencében, néha pedig úsztam egyet a mélyvizesben, de a forróvizesbe nem mentem, ugyanis épp elég meleg volt alapból is.
Este egy gyors átöltözés után megvacsoráztunk a szálloda éttermében, majd mindenki ment a saját szobájába. Közös megegyezés alapján először Márk ment fürödni, hogy aztán én kedvemre ülhessek a kádban akár holnap reggelig. Tényleg gyorsan végzett, én pedig felkaptam a cuccom és bevonultam. A kádat teleengedtem, és beletettem mindent, amit csak találtam - habfürdőt, különböző illóolajokat, sőt, még rózsaszirmokat is! Épp nyakig elmerültem a habokban, amikor kopogást hallottam.
- Bejöhetek? - hallottam Márk fojtott hangját a túloldalról.
- Nem - kiabáltam vissza.
- Remek - nyílt ki az ajtó, és lépett be Márk elégedett mosollyal az arcán.
- Megőrültél? - kiáltottam fel azonnal, és igyekeztem minél több habot magamra húzni, bár eddig is tökéletesen takart.
- Csak elfelejtettem fogat mosni - vigyorgott rám a tükörből.
- És nem tudtad megvárni, amíg végzek?
- Nem, mert aludni akarok, és ki tudja mikor végzel.
- Siess! - forgattam a szemem.
- Oké - nevetett fel fogkefével a szájában. Esküszöm, hogy direkt csigalassan mosott fogat! Minden egyes fogát legalább háromszor átsúrolta, többször öblített szájvízzel. Szemét!
- Kész vagy már?! - szólaltam meg, amikor elegem lett.
- Igen - villantott rám egy mosolyt.
- Akkor húzzál kifelé!
- Nyugi, cica - kacsintott egyet, és kiment. Akármennyire is volt idegesítő ez a kis akciója, muszáj volt mosolyognom rajta.
Ezek után már nem sokáig fürödtem. Gyorsan felöltöztem, fogat mostam, és hasonlók. Arra számítottam, hogy mire kimegyek, Márk már aludni fog. De nem, ehelyett az ágyán ült, és tévét nézett.
- Nem azt mondtad, hogy álmos vagy? - kérdeztem, miközben elpakoltam a használt ruhámat.
- Meggondoltam magam - vont vállat.
- Meggondoltad magad? Komolyan? - dobtam hozzá egy párnát. Mire egyet pislogtam, már mögöttem állt.
- Szexi vagy, amikor dühös vagy. - suttogta a fülembe, de nem ért hozzám. A szavai hallatán megborzongtam.
- Menj a francba - morogtam az orrom alatt, és elkezdtem pakolni, de Márk a csípőmre tette az egyik kezét. Lassan megfordított, így vele szemben álltam. Egy hosszú másodpercig egymás szemébe néztünk, mielőtt megszólaltam.
- Vedd le rólam a kezed - mondtam, mire válaszként egy gúnyos mosolyt kaptam, és azt, hogy egy szempillantás alatt a fal és Márk között találtam magam. Utálom a szupergyorsaságot!
- És ha nem? - kérdezte közelebb hajolva, és a csípőmre tette a másik kezét is. Lassan elindult felfelé, majd vissza, elérve ezzel, hogy szaporábban vegyem a levegőt - Úgy nézel rám, mint aki mindjárt felfal. Felőlem oké, csak össze kellene tolnunk az ágyakat. Úgy kényelmesebb - vigyorodott el kajánul.
- Mi van? - esett le az állam.
- Ha csókolózunk, az mindig az ágyban végződik.
- Remek. Akkor ez nem csók lesz - suttogtam, és a pólójánál magamhoz húztam.
Mint mindig, most is teljesen elvarázsolt, amit Márk az ajkaival művelt.Először lassan csókolt, szenvedélyesen, aztán gyorsan és durván. Végül, amikor már egyikünk sem kapott levegőt, elhúzódott tőlem, és lassú vigyorra húzta a száját.
- Imádom a nem-csókokat. De azt hiszem jobb lesz, ha most lefekszünk - döbbent arckifejezésem láttán még szélesebben mosolygott - mindenki a saját ágyába - kacsintott még egy utolsót, majd befeküdt az ágyába, én pedig még mindig csak álltam ott, a falnál, és egy hang sem jött ki a torkomon. -  Jó éjt, Hanna. - mondta, és lekapcsolta a saját villanyát. Én is odabotorkáltam a saját fekhelyemhez, lekapcsoltam a villanyt, és megpróbáltam aludni, de nem igazán sikerült. Akármi is legyen Márk és köztem, egészen biztos, hogy nem csak barátság. Ezen rágódva aludtam el, és úgy gondoltam, hogy ez lesz a legnagyobb gondom még egy ideig. Aha, persze. Akkor még nem sejtettem, hogy a holnapi lesz életem legmeghatározóbb napja.

18. fejezet

Sziasztok! Ma lezárult a közvélemény-kutatás, 56 szavazat érkezett :) A szavazatok megoszlása a következő:
Hétfő, csütörtök: 8 (14%)

Kedd, péntek: 12 (21%)

Szerda, szombat: 35 (62%)

Csütörtök, vasárnap: 1 (1%)

Tehát a részek szerdánként és szombatonként érkeznek majd, de csak júliustól. Nem húzom tovább a dolgokat, itt a fejezet. Remélem tetszik :) <3

Az elképesztően hosszú, 6 napos szünetre nem terveztem mást, mint otthon ülni, filmezni, enni és aludni. Persze természetesen miért is lenne úgy, ahogy én terveztem? Anya már az első reggel közölte, hogy készüljek, mert másnap indulunk a hegyekbe. 3 napos kirándulás, természetesen Márkékkal. Fogalmam sincs, minek köszönhetem azt a nagy 'szerencsét', hogy mindig megtalálom a Márkhoz vezető utat, de valahogy mindig összejön.

Szóval áthívtam Lillát, és együtt pakolni kezdtünk. 3 napra megyünk a Mátrába, így nem kell annyira sok cucc. Persze soha nem bírom ki, hogy csak annyi ruhát vigyek, ami minimálisan szükséges. Már majdnem befejeztem a pakolást, amikor Lilla a legszexibb fehérneműmet is a bőröndömre dobta.

- Ezt meg mire? - emeltem fel a darabokat.

- 3 teljes napon keresztül össze leszel zárva Márkkal. Gondolod, hogy kibírod anélkül, hogy nekiesnél? 

- Még szép, hogy kibírom! Egyszer megtörtént, és kész. Mindenki követ el hibákat.

- Majdnem kétszer. És egyébként is, nem hiszem, hogy akkora hiba lett volna, ha majdnem másodszor is beadtad a derekad. De akárhogy is legyen, nem árt, ha nálad van. Néha nagyon jól jön az ilyesmi - mosolyodott el, miközben a padlót nézte.

- Tényleg? Nem akarsz nekem elmesélni valamit?

- Öööööö - vigyorgott.

- Jajj Lilla - vigyorogtam - totál belezúgtál Adriánba, mi?

- Eléggé - mosolyodott el.

Másnap reggel 6-kor a telefonom csörömpölése ébresztett fel. Nagy nehezen felkeltem, és felöltöztem. Szerencsére tegnap este már kikészítettem mindent, így csak magamra kellett kapkodnom a cuccaimat. A többiek lázasan készülődtek, míg én zombiként kivánszorogtam, és megreggeliztem. Úgy látszik, rajtam kívül mindenki izgatott volt az utazás miatt, de én nem vágytam másra, csak egy kis pihenésre, amit tutira nem fogok megkapni. Az Alföldi egy örökmozgó család, ami valószínűleg annak köszönhető, hogy a luxenek nehezebben fáradnak el. Jó nekik.

Másfél órával később úton is voltunk Mátrafüredre. Két autóval mentünk, Gáborék előttünk, mi pedig utánuk. Legnagyobb sajnálatomra Zsófi megint nem tudott eljönni - jó neki - így megint nem lesz kivel beszélgetnem. Csodás. Mármint, igaz, hogy a gyerekek lekötnek, de az mégsem ugyanaz.

Negyed tíz körül értünk a szállásra, ami - legnagyobb meglepetésemre - egy ötcsillagos szálloda volt. Kitűnő anyagi helyzetben vagyunk, de azért annyira nem vagyunk gazdagok, hogy mindezt megengedhessük magunknak.

- Mi ez a hely? - kérdeztem.

- Gáborral kaptunk ide egy utat 10 főre.

- Kaptatok? Mégis kitől? És miért?

- A főnöktől. Idén 10 éve, hogy ott dolgozunk. Ez a jutalmunk, vagy mi. - Huhh, ez aztán egy bőkezű főnök. De nem volt kedvem kötekedni, így nem szóltam semmit.

Miután kerestünk valmi parkolóhelyet, először is elkértük a recepcióstól a szobák kulcsait.

- Rendben, 3 szoba van - szólalt meg Gábor - egy  négyágyas, egy háromágyas, és egy kétágyas. Ki hol szeretne aludni? - A kicsik ragaszkodtak hozzá, hogy a szüleikkel aludhassanak. Ami tökéletesen megoldható volt, ugyanis a négyágyasban elfért Gábor, Kata (Márk anyja) és az ikrek, a háromágyasban pedig Anyáék és Dóri. A probléma csak az volt, hogy így egy szobában kell aludnom Márkkal. Amit nem akartam.

- Hanna, Márk, ha nektek jó, akkor ti kapjátok a két ágyas szobát. - Tiltakozni akartam valami kifogással, de Márk megelőzött.

- Rendben. 

- Akkor mehetünk is a csomagokért. - és ezzel már végleg elúszott az esélyem a tiltakozásra.

A szobánk hatalmas volt, és gyönyörű. A két ágy külön-külön majdnem akkora volt, mint egy franciaágy, két ember is simán elfért volna rajta. Legalább leesni nem fogok. Az ágyakkal szemben volt egy komód, rajta egy hatalmas TV-vel. Az ajtótól balra nyílt a gyönyörű fürdőszobánk egy hatalmas sarkos káddal, két zuhanyzóval, és hasonlókkal. Mégis ami leginkább megfogott az egészben, és amit a belépésünkkor legelőször megláttam, az az ajtóval szemben lévő hatalmas ablak volt. A plafontól a padlóig ért, és csaknem az egész falat beterítette. És a kilátás...az valami elképesztő volt. A távolban látszottak a hegyek, és egy kisebb falu is látható volt. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire magasan vagyunk. 

Odalent megbeszéltük, hogy mindenki kap 1 órát a kipakolásra, aztán a medencénél találkozunk. Anya és Kata minden napra eltervezték, hogy mit fogunk csinálni, a mai napra esett a strandolás. Ami tökéletes volt, ugyanis hiába jártunk április közepén, és voltunk a hegyekben, júliust megszégyenítő hőség volt. Holnap szétnézünk a környéken, holnapután pedig hazafelé menet megállunk Gödöllőn.

Nyaraláskor vagy kiránduláskor soha nem szoktam kipakolni, mert mindig félek, hogy otthagyok valamit, így nem kellett pakolnom. Igazából Márk sem foglalkozott ezzel, ledobta a bőröndjét a földre, majd elterült az ágyán, és telefonozni kezdett. Én jobb híján a gondolataimba merültem, és írtam Lillának. Mivel unatkoztam, és nem volt kedvem internetezni, úgy döntöttem, szétnézek az udvaron. Mint az egész hotel, ez is gyönyörű volt. Mindenhol virágok és fák voltak, és a legnagyobb része füvesítve volt. 3 medencét láttam, egyet gyerekeknek, egy mélyvizeset és egy forróvízeset. Hiába volt április, és hiába volt tavaszi szünet, nem voltak túl sokan, aminek nagyon örültem, ugyanis utálom a nagy tömeget. Igazából a kis túrám nem tartott sokáig, fél órán belül újra a szobánkban voltam. Úgy gondoltam, ideje átöltözni, így megkerestem a bikinimet, és megkértem Márkot, hogy ha lehet, egy időre kerülje el a fürdőszobát, mire csak egy vigyort kaptam válaszul. A biztonság kedvéért magamra zártam az ajtót.

A bikinim zöldeskék volt, és pántnélküli, szexi dekoltázzsal. Igazából eleinte kicsit zavarban voltam benne, de Lilla közölte velem, hogy kussoljak, mert ha valaki úgy néz ki, mint én, akkor nyugodtan mutogassam, mim van. Igen, általában ő szokott felrázni az önbizalomhiányból. Így hát magabiztosan indultam ki a fürdőből, de ez az önbizalom 2 ok miatt párolgott el nagyon gyorsan. Az egyik, hogy én igenis zavarban vagyok Márk előtt, mondhat Lilla bármit, a másik pedig, hogy amíg bent voltam, Márk is átöltözött, így nem volt rajta más, csak egy fürdőalsó. Amikor kiléptem épp a pólóját tette bele a bőröndbe, de azonnal rám nézett. Lassan végigmért, majd mielőtt bármit is észrevehettem volna, előttem állt, és a falhoz szorított, pontosabban nem ért hozzám, csak olyan közel volt, hogy kénytelen voltam a falhoz simulni. Hé, senki sem szólt, hogy ezek szupergyorsak is!

- Mi a...- kezdtem, de nem fejeztem be a mondatot.

- Ó, nem említettem, hogy hihetetlenül gyorsan tudok járni? - kérdezte ártatlan vigyorral az arcán.

- Nem, ezt az egyet elfelejtetted. - Fontam össze a karom a mellkasom előtt, mire Márk lenézett. Amikor újra feltekintett, tüzet láttam a szemében. Pár másodpercig csak figyeltük egymást. A jelenet kísértetiesen emlékeztetett arra az estére, amikor Alföldiékkel vacsoráztunk. És igen, azt akartam, hogy ugyanúgy folytatódjon. Hogy megcsókoljon. De a pillanatot egy kopogás szakította félbe.

- Márk, kész vagytok? - kérdezte Kata, de szerencsére nem nyitott be.

- Igen, máris megyünk - nézett Márk előbb az ajtóra, majd rám. Lassú félmosolyra húzta a száját, és elhúzódott tőlem.

17. fejezet

Sziasztok! Először is köszönöm az új feliratkozásokat, és a sok oldalmegjelenítést! Mostantól van egy újítás a blogon. Mindenki hozzászólhat a bejegyzésekhez, nem szükséges hozzá regisztráció :) Úgyhogy kommenteljetek, pipáljatok a bejegyzés alján, iratkozzatok fel, vagy aki még nem tette meg, csatlakozzon a blog Facebook csoportjába: https://www.facebook.com/groups/607058946074179/
És igen, végre nyár van, szóval hamarosan hetente 2 rész fog érkezni :) Jobb oldalt szavazhattok, hogy mely napokon szeretnétek részt :)
Remélem a fejezet is elnyeri a tetszéseteket :D ♥


- Negatív - sóhajtottam fel megkönnyebbülten - ez azt jelenti, hogy egészen biztosan nem vagyok terhes?
- Nem, nem vagy az. A méreg hatása mára teljesen elmúlt a szervezetedből, így a HCG is. Ha az lennél, a teszt pozitív lenne.
- Köszönöm. Mindent. - mondtam kifelé menet.
- Semmit sem kell megköszönnöd. De legközelebb legyetek óvatosabbak - mondta, én pedig úgy éreztem, hogy lángol az egész fejem.

- Legközelebb majd jobban figyelünk - suttogta a fülembe Márk, amikor a kocsijához értünk. A kezem épp a kilincsen volt, ő pedig mögöttem állt, így közé és a kocsi közé szorultam. Hirtelen bevillant egy kép, ahogy megfordulok, ő pedig az autóhoz nyomva megcsókol....
- Nem lesz legközelebb - mondtam, és beültem. Márk csak nevetett.
- A múltkor a szobádban nem úgy tűnt - vigyorgott tovább, amikor beült mellém.
- Akkor sem történt semmi, és máskor sem fog.
- Ha anyukád nem hív...- ahogy az utolsó szó elhagyta a száját, megcsörrent a mobilom. És milyen ironikus, anya hívott.
- Ebbe most beletrafáltál - nevettem fel, és fogadtam a hívást. Anya csak annyit akart, hogy lassan mehetnék haza, mert holnap suli, és még semmit sem tanultam. Így elindultunk hozzánk. Az út szótlanul telt, mindketten a gondolatainkba merültünk.
- Holnap találkozunk - mosolyodott el, amikor hazaértünk.
- Szia - mosolyogtam vissza, és kiszálltam. Egy hatalmas sóhaj kíséretében beléptem a házba, és amint lehúztam a cipőmet, kopogtattak a bejárati ajtón. Biztos voltam benne, hogy Lilla áll az ajtóban.
És igazam is lett.
- Épp hívtalak, amikor kinéztem az ablakon, és megláttalak titeket. Na, mi volt? - suttogta, mert anyáék úgy tudták, hogy vele mentem el.
- Menjünk a szobámba. - mondtam, és elindultam.
- Szóval, mire kellett a vizsgálat? - kérdezte, amikor bezártam a szobám ajtaját.
- Lilla, el kell mondanom valamit. Kérlek hallgass végig, és ígérd meg, hogy nem fogsz máshogy nézni Márkra, rendben?
- Mit csinált az a szemét? Csak nem küldött el...
- Nem! - vágtam a szavába. - Nem csinált semmit. És kértelek, hogy hallgass végig. Ülj le, mert hosszú lesz - mondtam, és az ágyamra mutattam.
- Kezdek félni.
- Nincs rá okod. Annyira. Szóval kezdem azzal, hogy nem vagyok terhes.
- Nem vagy? De a teszt pozitív lett, nem?
- Igen, az lett, mert a hormon, ami kimutatja a terhességet, a szervezetemben volt. Vasárnap délután átmentem Márkékhoz, az irodalom miatt. Váratlanul betoppant Flóra, és....hát, megmart. Mármint nem kikarmolt hanem szó szerint megmart - húztam fel a pulóverem ujját és mutattam meg a már éppen csak kivehető heget. - Karmai voltak. Ugyanis ő...ő nem ember. Ahogy Márk sem, és Áron sem, és az egész Alföldi család sem az. Ők luxenek.
- Április elseje a múlt héten volt. Kicsit elkéstél a tréfával.
- Lilla, halálosan komolyan beszélek.
- De luxenek nem léteznek, Hanna! Szívtál? Márk beadott neked valamit? Te is olvastad az Obszidiánt. Ők nem léteznek.
- Ők nem is. Csak a név azonos, meg néhány képesség. Ők nem földönkívüliek, csak természetfelettiek. Lilla, én láttam. És tapasztaltam. A körmük csak úgy átalakul karmokká, ami mérget tartalmaz. A méregben pedig megtalálható a HCG hormon, ami kimutatja a terhességet, így lett pozitív a tegnapi tesztem. Ma is csináltam egyet, és negatív lett. Nem hazudok, Lilla. Mi okom lenne rá? A legjobb barátnőm vagy.
- De ez képtelenség. Ez...
- Nem az. Egyáltalán nem. Ha láttad volna amit én..akkor nem kételkednél bennem. - Másfél óra győzködés után Lilla végre kezdett hinni nekem. Mindent elmondtam, amit csak tudtam.

A hét további része az elmúlt pár naphoz képest unalmas volt. Lilla kezdett hozzászokni a tényhez, hogy nem egyedül vagyunk a Földön. Márk és én alig beszéltünk egymással. Nem tudom, hogy azért-e, mert nem volt időnk, vagy pedig ő szeretne távolságot tartani. Igazából csak az órákon láttam, szünetekben nem volt a teremben, délután pedig nem jött át Áronhoz.
Egy héttel azután, hogy elmondtam Lillának az igazat, felszabadulva léptünk ki a suliból délután fél háromkor, ugyanis elkezdődött a tavaszi szünet. Az a szünet, ami az egész életemet megváltoztatta.

16. fejezet

16. fejezet...tudom, hogy ezek nem éppen a történelem legjobb fejezetei, de remélhetőleg a következő fejezetek már jobbak lesznek :) Jó olvasást :*


Bementem, és köszöntem a többieknek, majd felhívtam Lillát. Amint beértünk a szobámba, szorosan átölelt, én pedig megint sírva fakadtam.
- Nem hiszem el - zokogtam.
- Nyugodj meg - simogatta a hátam - nem azt mondtad, hogy Márk jól fogadta?
- De igen - húzódtam el - de attól...attól én még nem akarom ezt a gyereket! - mondtam ki végre, ami egész nap ott motoszkált a tudatalattimban, de nem akartam tudomást venni róla - Nem vagyok még elég idős ehhez. Képtelen vagyok felnevelni egy gyereket, Lilla.
- El akarod vetetni? - kérdezte, és leült mellém az ágyamra.
- Nem tudom, fogalmam sincs - töröltem meg a szemem.
- Mit mondott neked pontosan Márk?
- Hogy majd kitalálunk valamit. De előbb megvárjuk a vizsgálat eredményét.
- A teszt kimutatta, hogy terhes vagy. Mire kellett a vizsgálat?
- A nőgyógyász javasolta.
- Aha - bólintott Lilla kissé bizonytalanul. Elég késő volt már, így gyorsan hazament, én pedig egyedül maradtam a gondolataimmal.

Egész délelőtt ideges voltam, a suliban se tudtam koncentrálni. Alig vártam, hogy végre kicsöngessenek utolsó óráról.
- Mehetünk? - jött oda a padomhoz Márk.
- Persze, egy pillanat - válaszoltam, és megöleltem Lillát.
- Írj ha hazaértetek - mondta, és elég szúrós pillantást vetett Márkra.
- Látom, Lilla haragszik rám - mondta Márk, miközben a kocsijához sétáltunk.
- Én nem tudok róla. Talán egy kicsit, de ez csak a minimum.
- A minimum?
- Igen. Ha Adrián teherbe ejtené, én is haragudnék rá, tök mindegy, mit csinálna.
- Aha. Szóval ez ilyen lány dolog - mosolyodott el.
- Úgy is mondhatjuk.

Fogalmam sem volt, miért kellettek a vizsgálatok, ezért ha lehet, még idegesebb voltam, mint tegnap. Sokkal többet kellett várnunk, így idegességemben Márk kezét szorongattam. Az egész szituáció egyszerűen...szürreális volt. Sokkal könnyebb volt feldolgozni azt, hogy természetfeletti lények élnek köztünk, mint azt, hogy Márkkal kézen fogva ülök a nőgyógyásznál, és terhes vagyok. És minél többször gondoltam a jövőmre, egyre biztosabb voltam benne, hogy nem akarom ezt a gyereket. Tudom, hogy szívtelenül hangzik, de én még egyáltalán nem készültem fel arra, ami rám vár. Márkkal, vagy nélküle, de nem tudnám felnevelni.
Végre kinyílt az ajtó, és Réka behívott minket.
- Üljetek le - intett az asztala előtt lévő székekre - Elég sok minden derült ki a vizsgálatokból, szóval kérlek, hallgassatok végig. - Válaszként csak mindketten bólintottunk. - Mint már mondtam nektek, épp a luxen-mérget vizsgálom. Nemrég rájöttem, hogy a méreg úgynevezett HCG-hormont tartalmaz, mely a terhesség kimutatására szolgál. Mivel a méreg tegnapra nem ürült ki a szervezetedből, az is előfordulhat, hogy csak a méreg miatt lett pozitív a teszted. Persze az is könnyen lehet, hogy tényleg terhes vagy. A tegnapi vizsgálat eredménye igazolja a HCG jelenlétét a szerveztetben, azonban amikor megvizsgáltalak, nem érzékeltem semmit. De ez is lehet amiatt, hogy még túl korai a terhességed. A legjobb az lenne, ha most elvégeznél egy gyorstesztet.
- Rendben - álltam fel, és elvettem a tesztet. Úton a mosdóba a hallottakat emésztettem. Nem éltem bele magam, de reménykedtem a negatív eredményben. Gyorsan megcsináltam a tesztet, és visszamentem. Amíg az eredményre vártunk, Réka mesélt még egy kicsit a kutatásairól. Fél percenként néztem a tesztre, és a sokadik ilyen alkalommal végre megláttam az eredményt.