3. fejezet

 Sziasztok! A fejezetben lesz majd egy jelenet, ami kicsit furának tűnhet (sőt, az is :D) de a történet során magyarázatot kaptok majd rá. Jó olvasást :*

A hazaút szótlanul telt, amit igazából most nem is bántam. Elmerültem az éjszakai városban, és hiába próbáltam másra gondolni, mindig beugrottak képek Márkról. Inkább nem részletezem, hogy milyenek.
Hazaérve próbáltam észrevétlenül bemenni a szobámba, mert még csak véletlenül sem szerettem volna beszélni senkivel. De a tervem nem jött össze, ugyanis összefutottam Áronnal és Eszterrel, akik minden jel szerint a konyhába indultak.
- Sziasztok - köszöntem, és igyekeztem két lépéssel a szobámban teremni, de Eszter odajött hozzám, és megölelt. Furcsa, de az ikreknél sokkal inkább érzem azt, hogy hamarosan egy családhoz fogunk tartozni. Eszter gyakran jön át Dórihoz, és olyankor általában én figyelek rájuk. Talán emiatt érzem szorosabbnak a kapcsolatunkat, mint például Zsófival.
- Szia, cukorfalat - pusziltam meg a homlokát.
- Olyan illatod van, mint Márknak - közölte rám nézve. Te jó ég!
- Ööö...izé...szerintem csak úgy érzed. Nem voltam annyit Márk közelében, hogy olyan illatom legyen, mint neki - próbáltam kinyögni valami elfogadható választ erre az elég fura kijelentésre. Amikor felnéztem, Áron elég furcsa tekintettel nézett rám. Gyanakvóan? Igen, azt hiszem.
- Lehet - vonta meg a vállát a kislány - mindegy, nem fontos. Megyek, lefekszem.
- Jó éjszakát. Neked is, Áron.
- Hanna! - erre megtorpantam és visszafordultam.
- Igen? - Áron elindult felém, és alig pár lépésre tőlem megállt.
- Mi van Márk és közted?
- Semmi. Miért kérdezed? - Valójában tényleg semmi. Leszámítva a ma estét, de azt meg nem történtnek nyilvánítottuk, szóval nem számít. Hosszas hallgatás után azt hittem, nem hisz nekem, és újabb kérdéseket fontolgat, de legnagyobb meglepetésemre elnevette magát.
- Rendben. Ha te mondod....Menj aludni, késő van.
- Oké. Jó éjt! - Siettem be a szobámba.

Reggel, vagyis inkább délben, amikor felkeltem, két nem fogadott hívásom is volt, mindkettő Lillától, természetesen. Így gyorsan felöltöztem, és küldtem neki egy SMS-t, hogy jöjjön át. A konyhába menet összefutottam anyával és Dórival is.
- Jó reggelt - mondtam, és a hűtőhöz sétáltam.
- Szép napot - köszönt anya.
- Eszterék?
- Már rég elmentek, Márk jött értük.
- Márk itt volt? - akkora lendülettel fordultam meg, hogy leejtettem a kezemben tartott gabonapelyhes dobozt.
- Igen. Kértük, hogy maradjon még egy kicsit, de azt mondta, siet.
- Szerintem egy lánnyal találkozott - mosolygott Dóri.
- Miből gondolod? - próbáltam a lehető legsemlegesebb hangon megszólalni, és fogalmam sincs, miért esett ennyire nehezemre.
- Úgy nézett ki mint aki randira készül. És sietett is.
- Hm, tényleg ki volt öltözve, de ez nem jelenti azt, hogy egy lánnyal találkozott, kicsim - mondta anya - Milyen jó lenne, ha találna végre egy barátnőt, ugye, Hannus?
- Aha, persze - fintorogtam háttal állva nekik. Tíz másodpercen belül Lilla is megérkezett, így bevonultunk a szobámba.

- Kérsz? - kérdeztem, a gabonapelyhemre mutatva.
- Nem, köszi. A normális emberek már ebédeltek.
- Akkor valószínűleg éhes vagy - Lilla nem értékelte a poénomat, ami, valljuk be, tényleg elég gyengére sikeredett.
- Inkább térjünk a lényegre - ült le az ágyamra - Miért jár hozzátok Márk? Találkoztatok?
- A testvéreiért jött, édesem. És nem, nem találkoztunk. Most keltem.
- Kár. Pedig milyen romantikus jelenetet hozhattatok volna össze! Képzeld el, hogy egész éjszaka rád gondol, reggel pedig átjön, és elmondja, nagyon is sokat jelentett neki ami történt, meg persze hogy szeret, aztán csókolóztok, és...
- Nem láttál te mostanában túl sok szerelmes filmet? - szakítottam félbe.
- Nem, csak élénk a fantáziám - mosolygott - de komolyan, gondolj bele. Nem örülnél neki, ha kiderülne, hogy érez irántad valamit?
- Nem igazán - vontam meg a vállam - én sem érzek iránta semmit, szóval jó ez így úgy, ahogy van.

Hétfő reggel elég nehezen keltem, nem csak a fáradtság és a szokásos iskolaundor miatt, hanem mert ideges voltam. Tudtam, hogy egyszer úgyis találkoznom kell Márkkal, de akkor is  gyomorgörccsel indultam suliba. Lilla igyekezett megnyugtatni, mondanom sem kell, nem sok sikerrel. A sulihoz közeledve próbáltam magam felkészíteni a látványra, ami majd az osztályteremben vár. Csakhogy ez a látvány 10 másodperc múlva előttem volt, ugyanis a suli előtt ott állt Márk....egy lánnyal csókolózva.