17. fejezet

Sziasztok! Először is köszönöm az új feliratkozásokat, és a sok oldalmegjelenítést! Mostantól van egy újítás a blogon. Mindenki hozzászólhat a bejegyzésekhez, nem szükséges hozzá regisztráció :) Úgyhogy kommenteljetek, pipáljatok a bejegyzés alján, iratkozzatok fel, vagy aki még nem tette meg, csatlakozzon a blog Facebook csoportjába: https://www.facebook.com/groups/607058946074179/
És igen, végre nyár van, szóval hamarosan hetente 2 rész fog érkezni :) Jobb oldalt szavazhattok, hogy mely napokon szeretnétek részt :)
Remélem a fejezet is elnyeri a tetszéseteket :D ♥


- Negatív - sóhajtottam fel megkönnyebbülten - ez azt jelenti, hogy egészen biztosan nem vagyok terhes?
- Nem, nem vagy az. A méreg hatása mára teljesen elmúlt a szervezetedből, így a HCG is. Ha az lennél, a teszt pozitív lenne.
- Köszönöm. Mindent. - mondtam kifelé menet.
- Semmit sem kell megköszönnöd. De legközelebb legyetek óvatosabbak - mondta, én pedig úgy éreztem, hogy lángol az egész fejem.

- Legközelebb majd jobban figyelünk - suttogta a fülembe Márk, amikor a kocsijához értünk. A kezem épp a kilincsen volt, ő pedig mögöttem állt, így közé és a kocsi közé szorultam. Hirtelen bevillant egy kép, ahogy megfordulok, ő pedig az autóhoz nyomva megcsókol....
- Nem lesz legközelebb - mondtam, és beültem. Márk csak nevetett.
- A múltkor a szobádban nem úgy tűnt - vigyorgott tovább, amikor beült mellém.
- Akkor sem történt semmi, és máskor sem fog.
- Ha anyukád nem hív...- ahogy az utolsó szó elhagyta a száját, megcsörrent a mobilom. És milyen ironikus, anya hívott.
- Ebbe most beletrafáltál - nevettem fel, és fogadtam a hívást. Anya csak annyit akart, hogy lassan mehetnék haza, mert holnap suli, és még semmit sem tanultam. Így elindultunk hozzánk. Az út szótlanul telt, mindketten a gondolatainkba merültünk.
- Holnap találkozunk - mosolyodott el, amikor hazaértünk.
- Szia - mosolyogtam vissza, és kiszálltam. Egy hatalmas sóhaj kíséretében beléptem a házba, és amint lehúztam a cipőmet, kopogtattak a bejárati ajtón. Biztos voltam benne, hogy Lilla áll az ajtóban.
És igazam is lett.
- Épp hívtalak, amikor kinéztem az ablakon, és megláttalak titeket. Na, mi volt? - suttogta, mert anyáék úgy tudták, hogy vele mentem el.
- Menjünk a szobámba. - mondtam, és elindultam.
- Szóval, mire kellett a vizsgálat? - kérdezte, amikor bezártam a szobám ajtaját.
- Lilla, el kell mondanom valamit. Kérlek hallgass végig, és ígérd meg, hogy nem fogsz máshogy nézni Márkra, rendben?
- Mit csinált az a szemét? Csak nem küldött el...
- Nem! - vágtam a szavába. - Nem csinált semmit. És kértelek, hogy hallgass végig. Ülj le, mert hosszú lesz - mondtam, és az ágyamra mutattam.
- Kezdek félni.
- Nincs rá okod. Annyira. Szóval kezdem azzal, hogy nem vagyok terhes.
- Nem vagy? De a teszt pozitív lett, nem?
- Igen, az lett, mert a hormon, ami kimutatja a terhességet, a szervezetemben volt. Vasárnap délután átmentem Márkékhoz, az irodalom miatt. Váratlanul betoppant Flóra, és....hát, megmart. Mármint nem kikarmolt hanem szó szerint megmart - húztam fel a pulóverem ujját és mutattam meg a már éppen csak kivehető heget. - Karmai voltak. Ugyanis ő...ő nem ember. Ahogy Márk sem, és Áron sem, és az egész Alföldi család sem az. Ők luxenek.
- Április elseje a múlt héten volt. Kicsit elkéstél a tréfával.
- Lilla, halálosan komolyan beszélek.
- De luxenek nem léteznek, Hanna! Szívtál? Márk beadott neked valamit? Te is olvastad az Obszidiánt. Ők nem léteznek.
- Ők nem is. Csak a név azonos, meg néhány képesség. Ők nem földönkívüliek, csak természetfelettiek. Lilla, én láttam. És tapasztaltam. A körmük csak úgy átalakul karmokká, ami mérget tartalmaz. A méregben pedig megtalálható a HCG hormon, ami kimutatja a terhességet, így lett pozitív a tegnapi tesztem. Ma is csináltam egyet, és negatív lett. Nem hazudok, Lilla. Mi okom lenne rá? A legjobb barátnőm vagy.
- De ez képtelenség. Ez...
- Nem az. Egyáltalán nem. Ha láttad volna amit én..akkor nem kételkednél bennem. - Másfél óra győzködés után Lilla végre kezdett hinni nekem. Mindent elmondtam, amit csak tudtam.

A hét további része az elmúlt pár naphoz képest unalmas volt. Lilla kezdett hozzászokni a tényhez, hogy nem egyedül vagyunk a Földön. Márk és én alig beszéltünk egymással. Nem tudom, hogy azért-e, mert nem volt időnk, vagy pedig ő szeretne távolságot tartani. Igazából csak az órákon láttam, szünetekben nem volt a teremben, délután pedig nem jött át Áronhoz.
Egy héttel azután, hogy elmondtam Lillának az igazat, felszabadulva léptünk ki a suliból délután fél háromkor, ugyanis elkezdődött a tavaszi szünet. Az a szünet, ami az egész életemet megváltoztatta.