2. fejezet

Az út szótlanul telt, ahogy általában, ha csak Áron van velünk, de szerencsére nem volt több 15 percnél. Amikor odaértünk, Márk már kint állt a kicsikkel.
- Sziasztok - köszöntem nekik.
- Cső, lányok. Menjetek be.
- Hanna, várj egy percet - szólt utánam Áron.
- Igen? - sétáltam vissza hozzá, Lilla pedig maradt ugyanott, ahol volt.
- Éjfélre itt vagyok érted.
- Nem kell - vágtam rá azonnal -  Gergő jön értünk.
- Értem. Akkor jó szórakozást - mosolygott rám.
- Köszönöm - próbáltam én is visszamosolyogni, de nem vagyok biztos benne, hogy sikerült.

Fent pontosan az várt ránk, amire Zsófitól számítottunk. Egyetemisták, pár gimis, azok is minimum 16 évesek. Zsófi sokakkal ellentétben nem hív meg minden második embert, csak a barátait, és a fontosabb arcokat. A csapat egy részét Márknak köszönhetjük, mert rendszerint az ő barátai is jelen vannak. És hogy mi melyik kategóriába tartozunk? Nos, valahol a kettő között. Jóban vagyunk Márkkal és Zsófival is, plusz van az a kis protekciós szál, hogy hamarosan valami mostohaunokatestvér-féleségek leszünk.
Órák teltek el, és én már csak azt vettem észre, hogy Márkkal szemben ültem az ebédlőjükben...egy üveg alkohol társaságában. Fél decis poharak voltak előttünk, és hülye sztorikat meséltünk egymás családjáról.
- Várj, van róla fotóm is.
- Komolyan? - nevettem fel - látnom kell.
- Gyere, megmutatom - mondta, és kézenfogva a szobájába vezetett.
Jártam már ebben a szobában, így nem igazán zavartattam magam, és leültem Márk hatalmas franciaágyára.Fél perccel később ő is lehuppant mellém. Olyan közel volt, hogy a combunk és a karunk szorosan összeért, én pedig két percen belül a vállára hajtottam a fejem és úgy nevettem a képeken. Amikor a végére értünk, Márk maga mellé tette a képeket, de nem állt fel, hanem megsimította az arcomat. Majd megfogta az államat, és gyengéden felemelte a fejem. Úgy tűnt, fel akar állni, de ehelyett lassan és gyengéden megcsókolt. Meg kell hogy mondjam, jól csókol. De még milyen jól! Nem tartott sokáig, és elhúzódott tőlem, de aztán újra megcsókolt, most sokkal erőteljesebben és szenvedélyesebben, én pedig még többet akartam. Te jó ég, azt hiszem, nem vagyok józan!
Teljesen felé fordultam és átkaroltam a nyakát. Igyekeztem minél közelebb húzódni hozzá, és addig ügyeskedtem, amíg az ölébe nem kerültem. Tovább csókolóztunk, egyre hosszabban és szenvedélyesebben. Már itt abba kellett volna hagynom, és hazamennem. De nem tettem. Sőt, amikor a keze a combomra siklott, ahelyett, hogy ellöktem volna magamtól, az ingéhez nyúltam, és elkezdtem kigombolni. Amikor végeztem, végigsimítottam a mellkasán, és megszakítottam a csókot. Muszáj volt látnom a felsőtestét. Basszus, kurva jól nézett ki! Soha nem voltam az a lány, aki elolvadt volna egy fiú jól kidolgozott has- vagy mellizmától, de ma este sok olyan dolgot tettem, ami nem volt megszokott tőlem.
Márk végigsimított a hátamon, és lehúzta a ruha cipzárját. Erre én teljesen megszabadítottam őt az ingétől, és újra megcsókoltam. Keze meztelen hátamat simogatta, majd egyik kezével a hajamba túrt. Lassan felálltam, és kiléptem a ruhámból. Ott álltam előtte melltartóban és bugyiban, szemrebbenés nélkül. Ha nem ittam volna ennyit, akkor valószínűleg nem kicsit lennék zavarban.
Márk ráérősen végignézett rajtam, majd ismét lehúzott magához.
- Gyönyörű vagy - súgta a fülembe. Végigfeküdtem az ágyon, Márk pedig fölém hajolt, és újra csókolózni kezdtünk.
Lefeküdtem vele.

Pár órával később Márk mellkasán ébredtem, meztelenül. Valahonnan kerítettünk egy takarót, de ezen kívül semmi sem fedte a testem. Az éjjeliszekrényen ott volt a telója, így meg tudtam nézni az időt. 2:34. Remek, Lilla már biztosan keres. Fel sem tűnt, hogy nem szól a zene. Gyorsan felöltöztem, és mire végeztem, Márk is felébredt.
- Hanna.
- Igen? - néztem rá kissé idegesen. Soha nem volt még futó kapcsolatom, és fogalmam sincs, mit kellene mondanom. Bocs, de ez csak egy botlás volt. Mi lenne, ha elfelejtenénk? Vagy, tegyek úgy, mintha mi sem történt volna?
- Figyelj. Azt hiszem, hogy... - elhallgatott. Vártam, hogy befejezze, de nem tette.
- Márk, nem kell magyarázkodnod, oké? Tudom, hogy nem jelentett semmit.
- Akkor...haragszol?
- Nem, dehogy. De...nem tehetnénk úgy, mintha nem történt volna semmi?
- Khm. Oké. Nekem jó.
- Akkor...megkeresem Lillát.
A barátnőm a nappaliban volt, Zsófival, Norbival, aki egyébként osztálytársunk volt és Márk legjobb barátja, és néhány emberrel, akiket nem ismertem. Épp üvegeztek, de amikor Lilla meglátott engem, azonnal felállt és megragadta a karomat.
- Hol a fenében voltál? - kérdezte suttogva - hadd ne kelljen elmondanom, mire emlékeztet a hajad. - Bakker, a hajam eszembe sem jutott! Valószínűleg úgy áll, mint a szénakazal.
- Később elmagyarázom. Most tűnjünk el innen. Zsófi! Mi mennénk is, azt hiszem.
- Akár itt is aludhatnátok, Hanna. Elég késő van, nem hiszem, hogy biztonságos lenne.
- Köszi, de Gergő jön értünk.
- Értem. Mindenesetre remélem jól éreztétek magatokat. - mondta, majd megölelt.
- Persze. Örülünk, hogy itt lehettünk - mondta Lilla, majd elkezdett az ajtó felé húzni. Még láttam, hogy Márk lejön a lépcsőn, és egy pillanatra összeakadt a tekintetünk. De mivel Lilla azonnal tudni akarta, mit csináltam Márkkal, így két másodpercen belül már a házon kívül voltunk.
- Hallgatlak, Hanna. Mit műveltetek ti ketten órákon keresztül? Hm?
- Semmit. Most miért nézel így rám? Inkább hívd fel Gergőt.
- Gergő már elindult. Ők egy ideje megunták a másik bulit, ezért csavarognak valahol. De ez most kicsit sem érdekes, Hanna. Remélem tudod, hogy tisztában vagyok vele, mit csináltatok Márkkal. Csak tőled is hallani akarom - vigyorodott el.
- Jól van már! Oké, lefeküdtünk - sütöttem le a szemem - de nem akarok többet beszélni erről - néztem a szemébe - nem jelentett semmit.
- Te jó ég! Jó volt? Hülye kérdés, tuti hogy jó volt. De mi az, hogy nem jelentett semmit? A hajad, khm, nincs valami jó állapotban, szóval kétlem, hogy...
- Lilla! Mégis mit szeretnél megtudni?
- Váá, basszus, mindent! De azért csak egy bizonyos határig - nevetett fel - de védekeztetek, ugye?
- Mi? Izé, itt van Gergő - hát igen. Persze, hogy nem védekeztünk.