15. fejezet

Sziasztok! Holnap irány Lengyelország (osztálykirándulás), így ma hoztam a részt :) Remélem tetszik :* <3


- Kérdezhetek valamit? - fordultam Márk felé az ülésen.
- Hm?
- A baba...szóval, ő is luxen lesz?
- Igen. Teljes mértékben.
- Hmm.
- Megérkeztünk.

- Márk - szóltam, miután lezárta a kocsit, és elindult a kórház felé.
- Igen? - állt meg velem szemben.
- Honnan tudod, hogy ez a Réka nem mondja el Áronnak, hogy itt jártunk?
- Tapasztalatból - vágta rá azonnal, miközben ujjait az enyémre kulcsolta, és elindultunk. A tenyerem bizseregni kezdett ott, ahol egymáshoz értünk.
- Szóval már hoztál hozzá más terhes lányokat is?
- Örülök hogy megmaradt a humorérzéked, de egyébként igen, hoztam hozzá más terhes lányokat is. - Egyáltalán nem gondoltam komolyan kérdést, így döbbenetemben megálltam - Látnod kellene az arcodat - nevetett fel - Zsófi volt az.
- Zsófi terhes volt? - döbbentem le még jobban.
- Igen, tavaly. Elvetette a gyereket.
- Az apa luxen volt?
- Nem, fogalma sem volt arról, hogy mi is Zsófi. Szakítottak, szóval már nem is fogja megtudni.
- Értem - válaszoltam, és bementünk az épületbe.
- Réka azt mondta üljünk le idekint, és majd kijön, ha végez a betegével. - mondta Márk, és mindketten leültünk. 2 perce sem várakoztunk, amikor nyílt az ajtó, és egy kismama után egy gyönyörű fiatal nő lépett ki. Vállig érő, szőke haja volt, a harmincas évei elején járhatott. Valószínűleg ő Réka. Ránk nézett, és a fejével az ajtó felé biccentett, mire mindketten felálltunk, és bementünk utána.
- Márk, Márk, Márk - kezdte - Már megint mibe keveredtél?
- Már megint? Ez úgy hangzott, mintha országos bűnöző lennék.
- Én a nőügyeidre értettem. Szóval te vagy Hanna? - nézett immár rám.
- Igen, én.
- Kárpáti Réka - nyújtotta a kezét.
- Budai Hanna - fogtam vele kezet.
- Márk említette, hogy a teszted pozitív lett. Először is megvizsgállak, rendben?
- Igen - bólintottam, és követtem egy függönnyel takart helyiségbe.
- Te addig ülj le itt. És ne leskelődj! - kacsintott Márkra, mire az elnevette magát. Úgy tűnik, nagyon jó kapcsolat van közöttük.
Miután végeztünk az asztalához mentünk, és megkért, hogy üljünk le.
- Hanna, körülbelül mennyi idős lehet a baba?
- Körülbelül 2 hetes - válaszoltam.
- Értem - motyogta, és leírt valamit egy papírra - Te vagy az a Hanna, akibe nemrég luxen méreg került, nem igaz?
- Igen, én vagyok.
- Akkor szükségünk lesz még néhány vizsgálatra.
- Miért? A méreg árthatott a babának? Alig néhány csepp került a szervezetébe. - mondta Márk.
- Mindent idejében megtudtok. Egyelőre csak feltételezéseim vannak, ugyanis éppen egy kutatás kellős közepén vagyok, ami a luxen-méreggel kapcsolatos. Tudom, hogy most a jövőtök forog kockán, de muszáj türelmesnek lennetek. Holnap mindent elmagyarázok. Mikor tudtok legkorábban idejönni?
- A szüleink semmiképp sem sejthetnek semmit. Így legkorábban suli után, úgy 3 körül. - válaszolta Márk.
- Rendben, akkor holnap találkozunk. - Állt fel, és legnagyobb meglepetésemre megölelt - Vigyázattok magatokra.
- Meglesz - bólintott Márk, és elhagytuk a szobát.

- Mondd meg anyukádnak, hogy holnap suli után elmegyünk valahová. Nem leszünk sokáig.
- Rendben - bólintottam. A házunk előtt álltunk.
- Holnap találkozunk. Vigyázz magadra. - Adott egy puszit a homlokomra.
- Köszönöm. - mondtam - Hogy így reagáltál. A legtöbben valószínűleg otthagytak volna a szarban.
- Ezen nincs mit megköszönnöd. Alap - mosolyodott el halványan, és elköszöntünk egymástól.