14. fejezet

Sziasztok! Itt a 14. fejezet :) Mostantól a fejléc alatti sávban elérhető egy Fejezetek című menüpont, ahol - értelemszerűen - a fejezeteket érhetitek el egyetlen kattintással. Jelen pillanatban a 27. fejezet az utolsó, amit beleírtam, ugyanis mindig az lesz ott az utolsó, amit éppen írok. Ez így nem tudom mennyire érthető, de a lényeg, hogy ott láthatjátok melyik fejezetet írom éppen. Igen, jelenleg a huszonhetediket :)
A következő fejezetet, ha lesz időm, akkor csütörtökön hozom. Ha nem, akkor csak hétfőn. Jó olvasást! :* <3

Ez nem lehet.
Pislogtam hármat, és újra megnéztem. Még mindig két csík van.
Ez egyszerűen..lehetetlen. 17 vagyok, nem lehetek terhes. Főleg nem egy olyan fiútól, akivel nem is vagyunk együtt. Képtelenség.
Rengetegszer hallottam már felelőtlen tinikről, akik egyetlen éjszaka nem voltak elég óvatosak, és az egész életüket tönkretették. De soha nem gondoltam volna, hogy egyszer én leszek ebben a helyzetben.
A szememet könnyek lepték el, de gyorsan pislogtam párat, mert nem akartam sírni. Még nem. Ha most kiborulok, akkor nem tudok kimenni, márpedig beszélnem kell Márkkal. A tesztet a szekrényemen hagytam, és kisétáltam a szobámból. Alig tettem pár lépést, amikor Márk befordult a szobámhoz vezető folyosóra.
- Mit keresel erre? - kérdeztem, mert akármennyire is örültem hogy nem kell bemennem érte Áronhoz, tudnom kellett, mit keres itt.
- A mosdóba indultam. - A többiek közös fürdőt használnak, de én pár éve kiharcoltam magamnak egy sajátot, mondván, a készüléshez nekem egyedül annyi időre van szükségem, mint nekik hármójuknak összesen.
- Áron hol van?
- Dolga van, mindjárt jön. De te...te sírsz? - A tervem, hogy nem sírok, csak amikor egyedül leszek, nem jött össze, ugyanis a könnyeim folyni kezdtek.
- Beszélnünk kell - ragadtam meg a kezét és bevezettem a szobámba.
- Mi történt? - csukta be maga után az ajtót.
- Mi történt? - kérdeztem kétségbeesetten - Mi történt? Ez történt! - Vágtam hozzá a tesztet. Márk először csak bámult rá pár másodpercig, majd felnézett rám, és azt kérdezte:
- Ez pozitív?
- Igen, az - eredtek el ismét a könnyeim - Mi a francot fogunk most csinálni? - kérdeztem zokogva.
- Először is, nyugodj meg - ölelt át - Kitalálunk valamit - szorított meg, én pedig a mellkasába fúrtam a fejem, teljesen összekönnyezve a pólóját - Elviszlek orvoshoz. Lehet, hogy hibás volt a teszt, és nem vagy terhes.
- Nem hiszem. Még nem hallottam olyanról, hogy valakinek pozitív lett a tesztje, miközben nem is terhes.
- Akkor is elmegyünk. Most.
- Most? Előbb orvost kell kerítenünk valahonnan. Mert nem megyek olyanhoz, akit anya ismer, ez biztos.
- Van egy megbízható ismerősöm. Ha Anyukád ismeri Rékát, ő akkor sem fog mondani semmit.
- Réka? Ő az aki megvizsgálta a véremet?
- Igen. Ő is luxen. Az orvosi képességei elég....sokszínűek.
- De akkor Áron is ismeri. Nem mehetünk hozzá.
- Mondtam már, hogy megbízható. Szedd össze a cuccod és menjünk. Én szólok anyukádnak. Minden oké lesz - adott egy puszit a homlokomra, és kiment.
Igazából sokkal jobban fogadta, mint vártam. 3 lehetőség van: 1. Totál kiborult, csak nem mutatja 2. Igazából nem is érdekli, és leszarja magasról, mi lesz velem 3. Abortuszt akar. Hogy én mit akarok? Fogalmam sincs.
Gyorsan előkaptam egy táskát, beletettem minden olyan dolgot, amire úgy gondoltam, szükségem lesz. Épp a telefonomat tettem el, amikor Márk visszaért.
- Áronnak közbejött valami, csak később jön haza. Anyukádnak azt mondtam, hogy Lilláékkal találkozunk. Hívd fel és mondd meg neki, hogy menjen el otthonról, és egy ideig ne menjen haza. Kész vagy?
- Mehetünk - kaptam fel a táskám. Elköszöntünk anyától, aki jó szórakozást kívánt. Hát, meglesz.
Amíg Márk hazament az autójáért, kellő távolságból a házunktól felhívtam Lillát, és elmondtam, hogy pozitív lett a teszt. A válasz döbbent csend volt.
- Én...én nem hittem volna hogy tényleg pozitív lesz...mármint, olyan biztos voltál benne, hogy nem vagy terhes..mi lesz most, Hanna?
- Márk orvoshoz visz, és utána fogalmam sincs. Azt mondta, megoldjuk.
- Persze, abortusszal.
- Semmi ilyesmiről nem volt szó. És talán tényleg ez a legjobb megoldás. Mindig is kegyetlen dolognak tartottam az abortuszt, de most, hogy én kerültem ebbe a helyzetbe...néha nincs más megoldás. De ezt nem telefonon akarom megbeszélni. Anyának azt mondtuk, hogy veled találkozunk. Szóval ha lehet, ne menjetek még haza egy darabig, jó?
- Persze, ne aggódj. Hívj fel, amint hazaértetek. Minél hamarabb meg kell ezt beszélnünk.
- Úgy lesz. Puszi - tettem le a telefont egy hatalmas sóhaj kíséretében. Nem sokkal később Márk is megérkezett.
- Minden oké? - kérdezte, amikor beszálltam mellé.
- Persze. Lilla és Adrián elmentek valahová, így az alibi megoldva.
- Adrián?
- Lilla új szerelme.
- Aha. Nem is tudtam, hogy megint van barátja.
- Nem rég jöttek össze. Tulajdonképpen pár órája.
- Értem - a válaszát csend követte. Idegesen mocorogtam, és az ujjaimmal doboltam a combomon.
- Hogy lehetsz ilyen nyugodt? - néztem Márkra, aki tök nyugodtan várta, hogy a lámpa zöldre váltson.
- Honnan tudod hogy az vagyok?
- Az idegesség legkisebb jelét sem mutatod. Sugárzik belőled a nyugalom. - Márk hatalmasat sóhajtott, mielőtt válaszolt volna.
- Hanna...most mondjam azt, hogy majd felrobbanok az idegtől? Hogy a jövőnk forog kockán? Az megnyugtatna téged? Nézd, találunk majd megoldást. Nyugalom. - hatalmas sóhajjal bólintottam, a lámpa pedig zöldre váltott, és újra elindultunk.