9. fejezet

Este még gyorsan befejeztem a projektet, és hamar elaludtam, mert nem volt kedvem a történteken rágódni, és ha ébren vagyok, más sem jár az eszemben.

Másnap mindent elmeséltem Lillának.

- Hű, ez...forró - kacsintott rám nevetve.

- Jól van már - dobtam hozzá egy párnát - Mi van a te fiúddal?

- Egy cukorfalat - vigyorodott el - de nem a nyálas értelemben. - És most Lillán volt a sor, hogy beszámoljon a tegnap délutánjáról. Elmondása szerint Adrián újabb randira hívta, így holnap délután is találkoznak majd. Egyébként a fiú végzős, de nem a mi sulinkba jár, szóval még várnom kell, mire megismerhetem.

Anyáék körülbelül 5 perccel Lilla távozása után érkeztek meg. Miután minden cuccot behoztak a kocsiból, elmeséltek az utazás lerövidített változatát, majd végre megtudtam, mi a ma esti programunk. Jobb lett volna, ha leülök.

- Vacsorázni megyünk. Gáborékkal. - Vagyis Márkékkal. Csodálatos. Első döbbenetemben csak bámultam anyára, és igyekeztem feldolgozni az infót. Oké, nem nagy ügy, maximum 2 óra az egész, és megszabadulok tőle. Olyan távol ülök tőle, amennyire csak lehetséges, és rá sem nézek. 

Gyorsan üzentem Lillának, hogy jöjjön át. 

- Baj van ? - kérdezte, amikor bezártam a szobám ajtaját - Nemrég mentem el.

- Vacsorázni megyünk. Márkékkal - sóhajtottam.

- Hoppá - vigyorodott el- Akkor találnunk kell neked valami szexi ruhát - mondta, majd a szekrényemhez lépett, és kivette azt, amiben Zsófi buliján voltam.

- A régi szép emlékek - kacsintott rám.

- Eszedbe se jusson, nem fogom felvenni.

- Jaj már, Hanna....Akkor mit szólsz ehhez? - emelt ki egy gyönyörű piszkosfehér darabot. 

- Ez lesz az - mondom, és felemelem - Mi legyen a hajammal?

- Hmm...mit szólsz egy kontyhoz? Megcsinálom neked.

- Köszi - mosolyodtam el - várjunk....ez nem egy randi, ugye, tudod? Csak egy vacsora a családdal. Nem kell tökéletesnek lennem.

- Mondhatsz, amit akarsz, akkor is ki kell csípned magad. Mert a kapcsolatod Márkkal sok helyre sorolható, de hogy nem a 'család' kifejezéshez az tuti. Szóval vedd fel a ruhát, és hadd csináljam meg a hajad. 

Nem voltam kötekedős kedvemben, így gyorsan átöltöztem, és megvártam, amíg Lilla megcsinálja a hajam, majd a sminkem. Fél hétre készen voltunk.

- Mikor indulunk? - kérdeztem anyát.

- Hm, valaki nagyon csinos - dicsért meg - egyébként mindjárt.

- Akkor én megyek is. Jó szórakozást - ölelt meg Lilla, majd rám kacsintott.

- Persze, meglesz - forgattam a szemem, mire barátnőm csak felnevetett.

Fél órával később léptünk be az étterem ajtaján. Az asztalunk 10 személyes volt, 2 oldalon 3, és 2 oldalon 2 székkel. A kicsik hamar helyet szereztek maguknak, az egyik 3 fős oldalon. A másik két oldalra a szülők ültek, így nekünk maradt a másik 3 székes oldal. Nem hiszem el! Zsófi nem tudott eljönni, így kénytelen leszek Márk mellé ülni. Oké, letelepedhetnék úgy, hogy maradjon közöttünk egy szék, de az feltűnne a többieknek, és azt semmiképp nem akartam. 

Végül a középső széket választottam, Márk pedig a bal oldalamon foglalt helyet.  És elkezdődött a szokásos szituáció, amikor vacsorázunk. A felnőttek egymással beszélnek, a kicsik úgyszintén, én pedig általában Márkkal és Zsófival. Viszont most csak az egyikük van itt, ráadásul az, amelyiket minden erőmmel kerülni próbáltam, így inkább a hallgatás mellett döntöttem, és a szalvétámmal szórakoztam. Körülbelül 5 perc telt el így, amikor megéreztem valamit a térdem fölött. Márk keze! Először nem mozdult, majd lassan feljebb húzta a kezét. Ez most szórakozik velem? Nem nézett rám, de láttam rajta, hogy próbálja elfojtani a mosolygást. Még feljebb haladt, már a ruhám szegélye alatt járt, amikor megállt. Ne kérdezzétek, miért nem löktem el magamtól, mert fogalmam sincs, de egyszerűen nem voltam rá képes. Amikor apró köröket kezdett rajzolni az egyik ujjával, be kellett harapnom az ajkam, hogy ne sóhajtsak fel.

Amikor már úgy éreztem, hogy nem bírom tovább, és el akartam lökni a kezét, megérkezett a pincér, így maga Márk hagyta abba amit eddig csinált. Továbbra sem szóltunk egymáshoz, a többiek viszont még tele szájjal is beszélgettek, szóval még kínosabb volt a csend. 

30 perccel később elegem lett az egészből, így közöltem a családdal, hogy levegőznöm kell, mire megkaptam, hogy túl veszélyes sötétedéskor egyedül sétálnom. Ja, mintha még nem csináltam volna ilyet. Végül Márk anyja volt olyan kedves, és felajánlotta, hogy Márk majd elkísér. Itt jött volna az a rész, amikor azt válaszolom, hogy nem kell fáradnia, inkább nem megyek sehová, de Márk, mintha csak erre a pillanatra várt volna, azonnal felállt. Gondolom ő is alig várta, hogy végre kiszabadulhasson egy kicsit. Így hát kettesben indultunk ki az étteremből.

A levegő már rég lehűlt, viszont egyáltalán nem fáztam. Márkkal lassan sétáltunk el az étteremtől, viszont még továbbra is szó nélkül. A fenébe is, megőrjít ez a csend! Úgy éreztem, muszáj mondanom valamit, így gyors témakeresésbe kezdtem, de Márk gyorsabb volt:

- Befejeztet a projektet? - kérdezte rám sem nézve. A tegnapi tanulásunk említésére eszembe jutott, mi történt (illetve, majdnem történt) köztünk. Hirtelen különös bizsergést éreztem, amikor eszembe jutott, hogy mi lenne, ha most megcsókolna. Épp sikerült visszatérnem a valóságba, és válaszolni akartam, amikor....

-Basszus! - Márk megragadta a karomat, és behúzott egy sarokba. Éppen egy kisbolt mellett mentünk el, így most annak a falához préselődtem, pontosabban az előttem álló fiú nyomott neki.

- Mi történt? - kérdeztem.

- Semmi - mondta, de közben az utcát figyelte.

- Kerülünk valakit? - Végre újra rám nézett, de nem mondott semmit. Tekintetem akaratlanul is az ajkára tévedt, és amikor a szemébe néztem, láttam, hogy ő is a számat bámulja. Szótlanul álltunk egymással szemben, miközben a szája alig néhány centiméterre volt az enyémtől.