21. fejezet

*Márk szemszöge*

Már egy ideje kerestem Hannát, és legalább harmadjára hívtam, amikor meghallottam a csengőhangját valahonnan az erdő belsejéből, így elindultam a hang irányába. Flóra folytonos motyogásának köszönhetően nagyon hamar megtaláltam, de így is túl későn.
- Mi a..- suttogtam döbbenettel vegyes rémülettel. - Azonnal engedd el! - rángattam le Flórát Hanna mozdulatlan testéről.
- Úristen - térdeltem le Hanna mellé. - Alig van pulzusa - suttogtam.
- Elkéstél, Márk - vigyorodott el gonoszul. - Megöltem! - mutatott rá.
- Most azonnal tűnj innen a francba! - álltam fel, és a kezemet a torkára fontam - De ezt nem fogod megúszni. Ezért megfizetsz, ezt garantálom!
Újra letérdeltem Hanna mellé, és azonnal hívtam Áront. 20 másodpercen belül ott volt, apámmal együtt.
- Mi a franc történt? - rohant oda Áron, és ő is letérdelt.
- Flóra megőrült.
- Ez..nem fogja túlélni - motyogta Áron.
- De túlélheti - néztem rá.
- Tudom, mire gondolsz, Márk, de nem tehetjük. Anita megölne, nem is beszélve Budairól. Belegondoltál mi történne, ha Ádám rájönne, mit tettünk a lányával? És egyébként is, nézz rá, Márk. Egy egészséges embernek is kis esélye van a túlélésre. Hát még neki.
- De attól még megpróbálhatjuk. - néztem a nagybátyámra, és igyekeztem elfojtani a dühömet. Nem adhatja fel ilyen könnyen!
- Márk, nincs értelme - kezdte apám is, mire a kezemet Hanna sebére tettem. Meg kell próbálnom. Minden erőmmel a sebre koncentráltam, és arra, ahogyan begyógyul. Még soha nem gyógyítottam ekkora sebesülést. Az sem biztos, hogy egyáltalán lehetséges.

***

Már legalább háromnegyed órája próbálom megmenteni Hannát, és az erőm erősen fogy. A leghosszabb gyógyításom 7 percig tartott. Áron és apa nem hiszik, hogy meg tudom csinálni, de én kitartok. A végsőkig elmegyek, csakhogy visszahozzam Hannát.

Újabb hosszú percek telnek el, én pedig egyre kevésbé bírom, de már csak apró forradások maradtak a sebekből. Azonban Hanna még mindig nem ébredt fel, ami nagyon nem jó jel. Tovább próbálkozom, de érzem, hogy a végső forrásaimat használom.
- Márk, hagyd abba. Előfordulhat, hogy csak később ébred fel, de ennél többet nem tehetsz. Csak magadnak ártasz. - Apa hangja távolinak tűnik, de igaza van. Ennél jobban már nem tudom meggyógyítani. Ha néhány órán belül felébred, akkor megérte, de ha nem...akkor elvesztettük. Örökre.

***

Mivel a szállodába nem vihettük vissza Hannát, Áron úgy döntött, hogy hazaviszi.
- Veletek megyek - hoztam ki a Hanna, és a saját cuccomat is.
- Biztos vagy benne? - kérdezte anya.
- Igen. Anita jön?
- Igen, itt vagyok - jött ki Anita. A szeme vörös volt a sírástól, és látszott rajta, hogy elképesztően kivan.
Hazafelé Áron ultragyorsan hajtott. Hátul ültem, Hanna feje pedig az ölemben volt. Nem kelt fel az egy órás út alatt.
Hazaérve Hannát a szobájába vittük. Áron Anitát próbálta vigasztalni, aki igyekezett visszatartani a könnyeit, de időnként nem sikerült. Idegörlő fél óra után Hanna mocorogni kezdett. Sikerült. Megmentettem. Hanna pislogott párat, és megpróbált felülni, de nem sikerült neki.
- Ne mozogj - tette a karjára a kezét Anita hatalmas mosollyal az arcán. - El sem hiszem hogy túlélted - ölelte át a lányát.
- Mi..mi történt? Emlékszem, hogy...
- Majd később megbeszéljük, inkább pihenj - mondta Áron.

*Hanna szemszöge*

Fogalmam sincs, hogy mi történt. Azt hittem, Flóra megölt, de nem, még mindig itt vagyok. Áron azt mondta, pihenjek, és altatót is adott. Fogalmam sincs mennyi időre dőltem ki, de már sötét van odakint. Mindenesetre különösen jól érzem magam. Erősnek.
- Elmondanátok végre, hogy miért nem haltam meg? - néztem körbe a szobában lévőkön, vagyis anyán, Áronon, Márkon, és Gáboron. Katával visszahozták a kicsiket, Dóri most Márkéknál van.
- Reggelizni készültünk - kezdte Áron - és mivel nem vetted fel a telefont, Márk elindult, hogy megkeressen - ha csörgött is a telefonom, nem vettem észre. - Ő talált rád és Flórára. Flóra elmenekült, de már keressük. Ezt nem fogja megúszni. Szóval Márk megtalált, és meggyógyított. - Óvatosan Márkra pillantottam, aki csak ült a fotelemben, és nézett maga elé. Túléltem, nem? Akkor ő miért nem örül?
- Elképesztő, hogy most itt vagy - folytatta Áron. - Nem hallottam még senkiről, akit sikerült meggyógyítani egy ekkora sebesülés után - mosolyodott el halványan. - Viszont...-hallgatott el.
- Viszont? - kérdeztem.
- Átváltoztál. Ezúttal teljesen biztos.