Megtorpantam, mire Lilla is felnézett, és meglátta Márkot, amint valamit nagyon keres egy fekete hajú lány szájában. Hát, őszintén, nem erre számítottam. Lilla aggódva nézett rám, de valószínűleg nem talált rajtam semmit, ami okot adna erre, ugyanis nem voltam féltékeny. Igaz, egyáltalán nem számítottam arra, hogy két nappal később egy másik csajjal látom majd, de legyen. Megbeszéltük, hogy elfelejtjük, és nem akadhatok ki.
- Menjünk be most, vagy...
- Bemennek. Gyere, menjünk - ragadtam meg a karját. Igyekeztünk úgy haladni, hogy mögöttük maradjunk. Az aulába érve odajött hozzánk Norbi, akinek sürgősen szüksége volt egy angolházira. Amíg a táskámban kutattam az angolcuccom után, Lilla érdekes beszélgetésbe elegyedett Norbival.
- Ki ez a csaj Márkkal? Nem tűnik ismerősnek...új? - Hm, nem rossz próbálkozás.
- Tizedikes, és nem új, bár én sem láttam sokszor. Flórának hívják.
- Flóra - motyogtam az orrom alatt, még mindig a füzetet keresve.
- Márk barátnője - tette hozzá Norbi, abban a pillanatban, amikor megtaláltam a házit.
- A barátnője? - visszhangozta Lilla - Mióta?
- Két-három hete. Azt hittem, tudtok róla.
- Ööö, izé, még nem. De sietünk, szóval - próbáltam kinyögni valamit. Gyorsan odaadtam neki a füzetemet és elindultam az emeletre.
- Hanna, várj már! - sietett utánam Lilla, akit a nagy felindulásban magam mögött hagytam - nem azt mondtad, hogy nem érdekel a csaj? - kérdezte, amikor mellém ért.
- Felfogtad amit Norbi mondott, Lilla? - csattantam fel. - A barátnője! Legalább két hete! Tudtommal a mi kis akciónk még csak két napja volt.
- Au. - esett le Lillának is a tény, miszerint Márk megcsalta velem a barátnőjét - És most? Elmondod neki, hogy tudsz róla?
- Nem hiszem - fújtam ki a levegőt - nem akarok balhét. Remélhetőleg ez a csaj is csak egy pár hetes kaland, mint a többi. Nem igazán szeretném, ha 20 év múlva, egy szép karácsonyon kiderülne, hogy lefeküdtem a Flóra férjével, amikor jártak a gimiben.
Továbbindultunk a termünk felé. Reméltem, hogy a párocskánk azóta szétrebbent, és mindenki a saját osztályában van, de sajnos ez nem jött be. Ugyanis a termünk előtt álltak, kéz a kézben, Márk szemben velem, a csaj pedig nekem háttal. Az volt a tervem, hogy gyorsan bemegyek a terembe, de Márk meglátott, és azt hiszem, láthatta rajtam a dühöt, mert mondott valamit a lánynak, és elindult felém. A csaj értetlenkedve bámult rám, Lilla pedig behúzott a terembe.
- Hanna, beszélhetünk? - kérdezte Márk, de a barátnője még mindig ott állt az ajtóban.
- Nincs miről beszélnünk - indultam el, de elkapta a karomat, és kicsit távolabb húzott Flórácskától.
- Kérlek, hadd magyarázzam meg!
- Ezen nincs mit megmagyarázni, Márk! Ha barátnőd volt, mi a fenéért feküdtél le velem? Hm?
- Féltékeny vagy? - nézett rám meglepetten.
- Nem, egyáltalán nem vagyok az. De szerinted mégis hogy nézzek ennek a lánynak a szemébe, úgy, hogy tudom, én vagyok az, akivel megcsaltad?
- Sajnálom.
- Nem tőlem kell bocsánatot kérned. - Megfordultam, és bementem a terembe.
- Na mi volt? Innen tökéletesen láttalak titeket, de a szájról olvasás művészetét sajnos még nem sikerült elsajátítanom.
- Meg akarta magyarázni, de nem hagytam. Semmi lényeges.
- Ne már, Hanna. Szó szerint mit mondott? - Elmeséltem neki a kétperces csevejünket, de mire befejeztem, bejött a tanár és kezdődhetett a matek. Igen, elég nagy szívás a hetet egyből matekkal kezdeni.
A második óránk irodalom volt az osztályfőnökünkkel, Szilágyi Andreával.
- Nos, kedves 11/A! Mint tudjátok, pénteken tartjuk a szokásos Tavasz-napot. - Ja, igen, a Tavasz-nap. Fogalmam sincs, miért pont Tavasz-nap lett a neve, de ez egy megszokott rendezvény az iskolánkban. Minden évben, március végén tartunk egy napot, ahol különböző idióta feladatokat kell elvégeznünk. Abszolút értelmetlen tevékenység, az elmúlt két évben rosszabbnál rosszabb ötleteik voltak, ráadásul kötelező a részvétel. - És az idei egy kicsit más lesz, mint a többi - Aha, persze, minden évben ezt mondják.
- Párokban lesztek, és egy rejtvényt kell majd megoldanotok. Reggel, a beszéd után minden pár kap egy-egy borítékot, benne a feladvánnyal. Ha megfejtettétek, benne lesz az utasítás, és tudjátok majd, mit kell tennetek. A leggyorsabb csapat lesz a győztes. A párokat pedig már beosztottam, pillanat, és előkeresem. - Csodálatos. Ez sem lesz jobb, mint a többi.
-Szóval - kezdte el sorolni a párokat - Molnár Lilla-Lőrincz Norbert. Budai Hanna-Alföldi Márk. - Hogy mi? Döbbenten néztem Márkra, aki épp ugyanebben a pillanatban fordította felém a fejét. Szinte azonnal elkaptam a pillantásom, és inkább a mellettem ülő Lillára néztem, aki elég feltűnően vigyorgott.
- Remélem Norbi miatt örülsz ennyire.
- Persze - felelte továbbra is vigyorogva.
A hét további része eseménytelenül telt. Igyekeztem elkerülni Flórát és Márkot, vagy épp a kettőt együtt.
Péntek reggel próbáltam fejfájást színlelni, de természetesen nem jött össze, így nem kerülhettem el ezt a csodálatos napot. Az igazgató szokásos szövegelése után megkaptuk a borítékokat, és pontosan fél kilenckor mindenki hozzáláthatott a feladathoz, ami, mondanom sem kell, óriási hülyeség volt. Az utolsó része okozott kisebb nehézséget, amikor is el kellett érnünk a plafonról csüngő madzagon lévő utolsó borítékot. Márknak majdnem sikerült leszednie, de nem érte el, ráadásul segédeszközt sem használhattunk.
- Várj, felemellek - szólt Márk, és a keze már a derekamon volt. Meglepően könnyen kerültem a magasba, és így már könnyen elértem a borítékot, amiből kiderült, hogy mi voltunk az elsők, így az osztályunk kapja a jutalom tortát. Na, végre valami értelmes dolog.
- Jó csapat vagyunk - mosolygott rám Márk olyan édesen, hogy muszáj volt nekem is elvigyorodnom. Amikor kiléptünk az ajtón, több pár is indult volna befelé, mire felmutatta a borítékot, jelezve, hogy késő. Csalódott sóhajokat hallattak, de aztán megérkeztek az osztálytársaink, akik kiabálva fogadták a jutalom hírét. Ezután megkaptuk az édességet, és miután 10 perc alatt elfogyott, indulhattunk haza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése