26. fejezet

Sziasztok! Tudom, hogy már nagyon régen nem volt rész, és nem is magyarázkodom. Utálom, amikor nem tudom rendesen hozni a fejezeteket, szóval úgy döntöttem, hogy egy kis időre szüneteltetem a blogot. Megírok előre néhány részt (talán az összeset), szóval később időben tudom majd hozni a részeket. És hogy meddig tart majd a szünet? Fogalmam sincs. Igyekszem minél kevesebb ideig húzni, de nem ígérek semmit. Tényleg sajnálom, de most sem időm, sem kedvem, sem türelmem a bloggal foglalkozni. Hamarosan jelentkezem :* Addig is mindenkinek sok sikert, kitartást és lelkierőt a sulihoz...élvezzétek ki az utolsó hetet!


- Te jó ég - nyöszörögtem, és nem tudtam, mit csináljak. Ha csak az egyik kezem fájt, akkor a másikkal meg tudtam szorítani valamit, de most azt sem tudom mit csináljak, a fájdalomtól meg se tudok szólalni.
- Mindkettő? - kérdezte Márk, és mellém lépett. Válaszként csak bólintani tudtam. - Lélegezz mélyeket - szorította meg a csuklómat - Mindjárt elmúlik.
- Ez mindig ennyire fáj? - kérdeztem, amikor végre elmúlt a fájdalom, és a karmaim is visszahúzódtak.
- Nem, egy idő és sok gyakorlás után nem érzel majd semmit. Fáj még?
- Nem, már nem. A többi képességem elsajátítása is ennyire fog fájni?
- Nem, hacsak a gyorsaság gyakorlása közben nem szaladsz neki valaminek, és nem töröd darabokra magad - erre a kijelentésre akaratlanul is elmosolyodtam. Ezek után egyikünk sem szólt egy szót sem, csak csendben ettünk, már amennyire csendben lehet gabonapelyhet rágni.
- Késő van. Nem hiszem, hogy ma már fogunk gyakorolni, de holnap nem úszod meg.
- Tudom - sóhajtottam. - A karmaimmal kezdjük?
- Igen, aztán amivel szeretnéd, vagy ami jön.
- Körülbelül mennyi időbe fog telni? Amíg megtanulom.
- Ez tőled függ. Ha nagyon kitartó vagy, néhány hét elég. De szeptemberre mindenképp végeznünk kell.
- Értem - bólintottam, és elpakoltam a mosogatógépbe tálakat, mert mindketten befejeztük. - És most?
- Két választásod van. Vagy itthon maradsz, vagy pedig velem jössz.
- Pontosan hová is?
- Csak szétnézni a környéken. És vásárolnunk is kell. Ennyi kaja két luxennek...2 napig sem elég. Ráadásul csak gabonapelyhünk van.
- Akkor menjünk - mosolyogtam és felkaptam a táskámat.

***

- Márk, erre nincs szükségünk.
- De igen.
- Nem!
- De igen!
- Tedd már vissza! Mondom hogy nem kell! - morogtam égővörös fejjel, miközben egy csomag óvszert pakolgattunk. Márk a bevásárlókocsiba, én vissza a polcra.
- Hanna - nézett rám Márk - kell. Mi van, ha nem bírsz magaddal, és rám veted magad?
- Mi? - ráztam meg a fejem, és kínomban már nevettem - Márk, tedd már vissza azt a rohadt csomagot, és menjünk!
- Akkor is megvesszük - indult el, ezúttal a kezében tartva az óvszert.
- Nem hiszem el - forgattam a szemem, és utána indultam.
Már majdnem mindent beolvasott az eladó, amikor a csomagocskánk került a kezébe. Először rám nézett, majd Márkra, majd megint rám. Á, kicsit sem volt kínos.
- Most örülsz? - kérdeztem, amikor kiléptünk az áruházból. - Az a nő tökre megbámult minket!
- És? Legalább látott valami érdekeset is ma.
- Két óvszert vásároló kamaszt?
- Nem. Engem - nevetett fel, én meg megforgattam a szemem.
Egyébként egy csomó hozzávalót vettünk, mindenféle kajához, ami csak eszünkbe jutott. Azonban volt itt egy kis probléma.
- Márk! - mondtam, amikor beültem az autóba és bekötöttem magam.
- Hm?
- Oké, hogy megvettük a hozzávalókat, de...ki fog főzni?
- Te - válaszolta, miközben elindultunk.
- Én? - kérdeztem vissza döbbenten.
- Aha. Te vagy a nő, nem?
- Hé! Néhány órája még azt mondtad, hogy kitűnő szakács vagy.
- Igen. Kitűnően tudok gabonapelyhet készíteni - mondta, és mindkettőnkből kitört a nevetés. - Egyébként ketten megoldjuk valahogy - mosolyodott el.
- Oké - mosolyogtam én is.
8 után néhány perccel értünk haza. Vásárlás után még felderítettük a környéket. Áronnak igaza volt, legalább 3 kilométeren belül ez az egyetlen ház. Alföldiék nagyon szerethetik a magányt, ha a semmi közepére építettek házat.
Úgy gondoltam, nem árt egy kis pihenés, így gyorsan lezuhanyoztam. Amikor végeztem, Márk a nappaliban ült és tévét nézett.
- Lefekszem - mondtam neki a lépcsőnél állva. - Jó éjt.
- Neked is - mondta, én pedig felmentem a szobámba, de nem tudtam aludni. Bekapcsoltam a laptopomat és írtam Lillának egy üzit, hogy a ház gyönyörű, és hamarosan küldök néhány képet is. Hallottam, amint Márk bemegy a fürdőbe, és ha kiálltam a folyosóra, a víz csobogását is hallottam. Lezártam a gépem, és betakaróztam, de nem tudtam kiverni a fejemből a képet, amint Márk és én a zuhany alatt csókolózunk.