33. fejezet

*3 nappal később*
Csoda, hogy Márk nem vette észre, hogy elmentem. Amikor hazaértem, még ugyanolyan mélyen aludt, mint amikor elindultam. Igazából kicsit aggódtam, hogy észreveszi az eltűnésemet, de szerencsére nem tette. Gyorsan felvittem a szobámba a cuccot, és olyan helyre tettem, ahol remélhetőleg nem találja meg.
A napunk ugyanúgy telt mint eddig, folyamatos gyakorlás, egy kis csókolózással vegyítve. A nap végén gyorsan lezuhanyoztam, majd közöltem Márkkal, hogy minél tovább zuhanyozik, annál jobb. Ő erre csak furán nézett rám, és mondott egy 'oké'-t. Igen, nyilván egész zuhanyozás alatt azon gondolkozott, hogy mitől őrültem meg, de szerintem egyáltalán nem számított arra, amit akkor látott, amikor kijött. Egy fekete, testhezálló, pánt nélküli ruha volt rajtam, és el kell ismernem, hogy rohadtul szexi voltam benne.
- Öltözz fel. Lent várlak. - mosolyogtam rá, majd elindultam a konyhába. Öt perc múlva leért a lépcsőn, de azonnal megállt, amikor meglátta mivel készültem. Megterítettem az asztalt, elég ünnepélyesre, és meggyújtottam pár szál gyertyát. A vacsorát csak részben készítettem én, mert nem volt időm napközben. Odasétáltam hozzá és megcsókoltam.
- Boldog szülinapot - mosolyogtam rá, ő pedig szorosan átölelt.
- Hihetetlen vagy - suttogta a fülembe.
- Tudom - nevettem fel.
- 18 vagy, most már azt csinálsz amit akarsz - mosolyogtam rá.
- Tényleg?
- Aha - nevettem.
- És ha meg akarlak erőszakolni? - csúszott le a keze a fenekemre.
- Nem tiltakoznék - hajoltam közelebb, mire megcsókolt.

Reggel kómásan ébredtem, de Márk mellett. Lassan kicsoszogtam a fürdőbe, és magamra tekertem egy törölközőt. Épp egy csatot kerestem amikor bejött Márk és hátulról átkarolta a derekamat.
- Jó reggelt - adott egy puszit.
- Neked is - mosolyogtam rá a tükörből. Felcsatoltam a hajam, majd döbbenten kiáltottam fel.
- Te kiszívtad a nyakam? - kaptam a vöröses lilás folthoz.
-Mhm - motyogta, miközben a vállamat kezdte puszilgatni.
- De normális vagy? És ha a szüleid vagy Áron vagy akárki meglátja? Egyből rájönnek hogy mivel töltjük az időt.
- Nem fogják meglátni - fordított maga felé. Tegyél rá alapozót, vagy púdert, vagy amit szokás. És ne kösd fel a hajad. - próbáltam morcosan nézni rá, de végül elnevettem magam.
- Hihetetlen vagy - ráztam meg a fejem, és lábujjhegyre álltam hogy megcsókolhassam.
- Tudom - suttogta két csók között, mire én csak elmosolyodtam.

Két órával később igazi tömeg alakult ki a nappaliban. Itt voltak Márk szülei és tesói, Anya, Áron, Dóri. Még Lilla és Adrián is benézett. Mindenki Márk születésnapját ünnepelte. Mi pedig a szoba két ellentétes végében telepedtünk le, hogy még csak véletlenül se jöjjenek rá arra, hogy van köztünk valami. Be kellett mutatnom a már megtanult képességeket,de egyébként nem foglalkoztunk túl sokat azzal, hogy miért is vagyunk ott, ahol. Csak jól éreztük magunkat.
Este, miután mindenki elvonult aludni, Lillával kibeszéltünk mindent. Elmeséltem, ami köztem és Márk között van, mindent.
- Ááááááá még mindig nem hiszem el - vigyorgott velem együtt.
- Én sem - sóhajtottam. - De mesélj már te is - csaptam rá a karjára - Adriánnal mizu?
- Nem tudom - ült fel, és elég komor lett az arca.
- Mi az hogy nem tudod? - ültem fel már én is.
- Egyre többet veszekedünk...gyakran bunkózik, és fordul magába. A múltkor eltűnt két napra.
- Mi van? És hol volt?
- Azt mondta összeveszett az anyjával és nem akart beszélni senkivel. Ki az aki ezt beveszi?
- Szerinted megcsal?
- Ja, lehet.. - Hirtelen nem tudtam mit mondjak, mert gyanítottam, hogy mi van a háttérben, és azt is, hogy Lilla nem tud róla.
- Beszélek vele.
- Mi? Ne! Nehogy! Majd én.
- Lilla, nem fogsz vele beszélni. Ismerlek. Nyugi, tudom mit csinálok.
- De nehogy mondj neki bármit arról hogy mit mondtam.
- Nem fogok - mosolyogtam rá.

- Nem mondtad még el Lillának, mi? - támadtam le Adriánt a folyosón.
- Halkabban már! - szólt rám.
- Miért bunkózol vele? Meg eltűnsz napokra? Inkább csak mondd el neki az igazat! Az előbb odalent végignézte, ahogy karmaim nőnek. Tudja hogy mit tudnak a luxenek. Mondd el neki!
- Hanna, nem tudsz mindent, egyáltalán nem tudsz még szinte semmit a luxenekről! Az, hogy mire vagyunk képesek, az csak a töredéke annak amit tudnod kellene végre. Lillának is jobb, ha nem tudja. Nem kellene ennél jobban belekeverni őt ebbe az ügybe.
- Miről beszélsz?
- Kérdezd a barátodat.
- A mi...-döbbentem le.
- Nem vagyok vak, én rájöttem. A többiek nem hiszem, de ha bárki is látta hogyan figyelgetitek egymást félpercenként, annak tuti leesett. Ennek sem lesz jó vége. Csak bajba kevered Márkot. Meg a családját. Álljatok le, amíg még lehet - ezzel otthagyott egyedül a folyosón.