19. fejezet

Otthagyott.
Komolyan, így nézett rám, és ezek után csak úgy otthagyott.
Megráztam a fejem, kerestem egy törölközőt, és a többiek után indultam. Egész délután fürödtem és napoztam. Néha a kicsikkel voltam a gyerekmedencében, néha pedig úsztam egyet a mélyvizesben, de a forróvizesbe nem mentem, ugyanis épp elég meleg volt alapból is.
Este egy gyors átöltözés után megvacsoráztunk a szálloda éttermében, majd mindenki ment a saját szobájába. Közös megegyezés alapján először Márk ment fürödni, hogy aztán én kedvemre ülhessek a kádban akár holnap reggelig. Tényleg gyorsan végzett, én pedig felkaptam a cuccom és bevonultam. A kádat teleengedtem, és beletettem mindent, amit csak találtam - habfürdőt, különböző illóolajokat, sőt, még rózsaszirmokat is! Épp nyakig elmerültem a habokban, amikor kopogást hallottam.
- Bejöhetek? - hallottam Márk fojtott hangját a túloldalról.
- Nem - kiabáltam vissza.
- Remek - nyílt ki az ajtó, és lépett be Márk elégedett mosollyal az arcán.
- Megőrültél? - kiáltottam fel azonnal, és igyekeztem minél több habot magamra húzni, bár eddig is tökéletesen takart.
- Csak elfelejtettem fogat mosni - vigyorgott rám a tükörből.
- És nem tudtad megvárni, amíg végzek?
- Nem, mert aludni akarok, és ki tudja mikor végzel.
- Siess! - forgattam a szemem.
- Oké - nevetett fel fogkefével a szájában. Esküszöm, hogy direkt csigalassan mosott fogat! Minden egyes fogát legalább háromszor átsúrolta, többször öblített szájvízzel. Szemét!
- Kész vagy már?! - szólaltam meg, amikor elegem lett.
- Igen - villantott rám egy mosolyt.
- Akkor húzzál kifelé!
- Nyugi, cica - kacsintott egyet, és kiment. Akármennyire is volt idegesítő ez a kis akciója, muszáj volt mosolyognom rajta.
Ezek után már nem sokáig fürödtem. Gyorsan felöltöztem, fogat mostam, és hasonlók. Arra számítottam, hogy mire kimegyek, Márk már aludni fog. De nem, ehelyett az ágyán ült, és tévét nézett.
- Nem azt mondtad, hogy álmos vagy? - kérdeztem, miközben elpakoltam a használt ruhámat.
- Meggondoltam magam - vont vállat.
- Meggondoltad magad? Komolyan? - dobtam hozzá egy párnát. Mire egyet pislogtam, már mögöttem állt.
- Szexi vagy, amikor dühös vagy. - suttogta a fülembe, de nem ért hozzám. A szavai hallatán megborzongtam.
- Menj a francba - morogtam az orrom alatt, és elkezdtem pakolni, de Márk a csípőmre tette az egyik kezét. Lassan megfordított, így vele szemben álltam. Egy hosszú másodpercig egymás szemébe néztünk, mielőtt megszólaltam.
- Vedd le rólam a kezed - mondtam, mire válaszként egy gúnyos mosolyt kaptam, és azt, hogy egy szempillantás alatt a fal és Márk között találtam magam. Utálom a szupergyorsaságot!
- És ha nem? - kérdezte közelebb hajolva, és a csípőmre tette a másik kezét is. Lassan elindult felfelé, majd vissza, elérve ezzel, hogy szaporábban vegyem a levegőt - Úgy nézel rám, mint aki mindjárt felfal. Felőlem oké, csak össze kellene tolnunk az ágyakat. Úgy kényelmesebb - vigyorodott el kajánul.
- Mi van? - esett le az állam.
- Ha csókolózunk, az mindig az ágyban végződik.
- Remek. Akkor ez nem csók lesz - suttogtam, és a pólójánál magamhoz húztam.
Mint mindig, most is teljesen elvarázsolt, amit Márk az ajkaival művelt.Először lassan csókolt, szenvedélyesen, aztán gyorsan és durván. Végül, amikor már egyikünk sem kapott levegőt, elhúzódott tőlem, és lassú vigyorra húzta a száját.
- Imádom a nem-csókokat. De azt hiszem jobb lesz, ha most lefekszünk - döbbent arckifejezésem láttán még szélesebben mosolygott - mindenki a saját ágyába - kacsintott még egy utolsót, majd befeküdt az ágyába, én pedig még mindig csak álltam ott, a falnál, és egy hang sem jött ki a torkomon. -  Jó éjt, Hanna. - mondta, és lekapcsolta a saját villanyát. Én is odabotorkáltam a saját fekhelyemhez, lekapcsoltam a villanyt, és megpróbáltam aludni, de nem igazán sikerült. Akármi is legyen Márk és köztem, egészen biztos, hogy nem csak barátság. Ezen rágódva aludtam el, és úgy gondoltam, hogy ez lesz a legnagyobb gondom még egy ideig. Aha, persze. Akkor még nem sejtettem, hogy a holnapi lesz életem legmeghatározóbb napja.

18. fejezet

Sziasztok! Ma lezárult a közvélemény-kutatás, 56 szavazat érkezett :) A szavazatok megoszlása a következő:
Hétfő, csütörtök: 8 (14%)

Kedd, péntek: 12 (21%)

Szerda, szombat: 35 (62%)

Csütörtök, vasárnap: 1 (1%)

Tehát a részek szerdánként és szombatonként érkeznek majd, de csak júliustól. Nem húzom tovább a dolgokat, itt a fejezet. Remélem tetszik :) <3

Az elképesztően hosszú, 6 napos szünetre nem terveztem mást, mint otthon ülni, filmezni, enni és aludni. Persze természetesen miért is lenne úgy, ahogy én terveztem? Anya már az első reggel közölte, hogy készüljek, mert másnap indulunk a hegyekbe. 3 napos kirándulás, természetesen Márkékkal. Fogalmam sincs, minek köszönhetem azt a nagy 'szerencsét', hogy mindig megtalálom a Márkhoz vezető utat, de valahogy mindig összejön.

Szóval áthívtam Lillát, és együtt pakolni kezdtünk. 3 napra megyünk a Mátrába, így nem kell annyira sok cucc. Persze soha nem bírom ki, hogy csak annyi ruhát vigyek, ami minimálisan szükséges. Már majdnem befejeztem a pakolást, amikor Lilla a legszexibb fehérneműmet is a bőröndömre dobta.

- Ezt meg mire? - emeltem fel a darabokat.

- 3 teljes napon keresztül össze leszel zárva Márkkal. Gondolod, hogy kibírod anélkül, hogy nekiesnél? 

- Még szép, hogy kibírom! Egyszer megtörtént, és kész. Mindenki követ el hibákat.

- Majdnem kétszer. És egyébként is, nem hiszem, hogy akkora hiba lett volna, ha majdnem másodszor is beadtad a derekad. De akárhogy is legyen, nem árt, ha nálad van. Néha nagyon jól jön az ilyesmi - mosolyodott el, miközben a padlót nézte.

- Tényleg? Nem akarsz nekem elmesélni valamit?

- Öööööö - vigyorgott.

- Jajj Lilla - vigyorogtam - totál belezúgtál Adriánba, mi?

- Eléggé - mosolyodott el.

Másnap reggel 6-kor a telefonom csörömpölése ébresztett fel. Nagy nehezen felkeltem, és felöltöztem. Szerencsére tegnap este már kikészítettem mindent, így csak magamra kellett kapkodnom a cuccaimat. A többiek lázasan készülődtek, míg én zombiként kivánszorogtam, és megreggeliztem. Úgy látszik, rajtam kívül mindenki izgatott volt az utazás miatt, de én nem vágytam másra, csak egy kis pihenésre, amit tutira nem fogok megkapni. Az Alföldi egy örökmozgó család, ami valószínűleg annak köszönhető, hogy a luxenek nehezebben fáradnak el. Jó nekik.

Másfél órával később úton is voltunk Mátrafüredre. Két autóval mentünk, Gáborék előttünk, mi pedig utánuk. Legnagyobb sajnálatomra Zsófi megint nem tudott eljönni - jó neki - így megint nem lesz kivel beszélgetnem. Csodás. Mármint, igaz, hogy a gyerekek lekötnek, de az mégsem ugyanaz.

Negyed tíz körül értünk a szállásra, ami - legnagyobb meglepetésemre - egy ötcsillagos szálloda volt. Kitűnő anyagi helyzetben vagyunk, de azért annyira nem vagyunk gazdagok, hogy mindezt megengedhessük magunknak.

- Mi ez a hely? - kérdeztem.

- Gáborral kaptunk ide egy utat 10 főre.

- Kaptatok? Mégis kitől? És miért?

- A főnöktől. Idén 10 éve, hogy ott dolgozunk. Ez a jutalmunk, vagy mi. - Huhh, ez aztán egy bőkezű főnök. De nem volt kedvem kötekedni, így nem szóltam semmit.

Miután kerestünk valmi parkolóhelyet, először is elkértük a recepcióstól a szobák kulcsait.

- Rendben, 3 szoba van - szólalt meg Gábor - egy  négyágyas, egy háromágyas, és egy kétágyas. Ki hol szeretne aludni? - A kicsik ragaszkodtak hozzá, hogy a szüleikkel aludhassanak. Ami tökéletesen megoldható volt, ugyanis a négyágyasban elfért Gábor, Kata (Márk anyja) és az ikrek, a háromágyasban pedig Anyáék és Dóri. A probléma csak az volt, hogy így egy szobában kell aludnom Márkkal. Amit nem akartam.

- Hanna, Márk, ha nektek jó, akkor ti kapjátok a két ágyas szobát. - Tiltakozni akartam valami kifogással, de Márk megelőzött.

- Rendben. 

- Akkor mehetünk is a csomagokért. - és ezzel már végleg elúszott az esélyem a tiltakozásra.

A szobánk hatalmas volt, és gyönyörű. A két ágy külön-külön majdnem akkora volt, mint egy franciaágy, két ember is simán elfért volna rajta. Legalább leesni nem fogok. Az ágyakkal szemben volt egy komód, rajta egy hatalmas TV-vel. Az ajtótól balra nyílt a gyönyörű fürdőszobánk egy hatalmas sarkos káddal, két zuhanyzóval, és hasonlókkal. Mégis ami leginkább megfogott az egészben, és amit a belépésünkkor legelőször megláttam, az az ajtóval szemben lévő hatalmas ablak volt. A plafontól a padlóig ért, és csaknem az egész falat beterítette. És a kilátás...az valami elképesztő volt. A távolban látszottak a hegyek, és egy kisebb falu is látható volt. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire magasan vagyunk. 

Odalent megbeszéltük, hogy mindenki kap 1 órát a kipakolásra, aztán a medencénél találkozunk. Anya és Kata minden napra eltervezték, hogy mit fogunk csinálni, a mai napra esett a strandolás. Ami tökéletes volt, ugyanis hiába jártunk április közepén, és voltunk a hegyekben, júliust megszégyenítő hőség volt. Holnap szétnézünk a környéken, holnapután pedig hazafelé menet megállunk Gödöllőn.

Nyaraláskor vagy kiránduláskor soha nem szoktam kipakolni, mert mindig félek, hogy otthagyok valamit, így nem kellett pakolnom. Igazából Márk sem foglalkozott ezzel, ledobta a bőröndjét a földre, majd elterült az ágyán, és telefonozni kezdett. Én jobb híján a gondolataimba merültem, és írtam Lillának. Mivel unatkoztam, és nem volt kedvem internetezni, úgy döntöttem, szétnézek az udvaron. Mint az egész hotel, ez is gyönyörű volt. Mindenhol virágok és fák voltak, és a legnagyobb része füvesítve volt. 3 medencét láttam, egyet gyerekeknek, egy mélyvizeset és egy forróvízeset. Hiába volt április, és hiába volt tavaszi szünet, nem voltak túl sokan, aminek nagyon örültem, ugyanis utálom a nagy tömeget. Igazából a kis túrám nem tartott sokáig, fél órán belül újra a szobánkban voltam. Úgy gondoltam, ideje átöltözni, így megkerestem a bikinimet, és megkértem Márkot, hogy ha lehet, egy időre kerülje el a fürdőszobát, mire csak egy vigyort kaptam válaszul. A biztonság kedvéért magamra zártam az ajtót.

A bikinim zöldeskék volt, és pántnélküli, szexi dekoltázzsal. Igazából eleinte kicsit zavarban voltam benne, de Lilla közölte velem, hogy kussoljak, mert ha valaki úgy néz ki, mint én, akkor nyugodtan mutogassam, mim van. Igen, általában ő szokott felrázni az önbizalomhiányból. Így hát magabiztosan indultam ki a fürdőből, de ez az önbizalom 2 ok miatt párolgott el nagyon gyorsan. Az egyik, hogy én igenis zavarban vagyok Márk előtt, mondhat Lilla bármit, a másik pedig, hogy amíg bent voltam, Márk is átöltözött, így nem volt rajta más, csak egy fürdőalsó. Amikor kiléptem épp a pólóját tette bele a bőröndbe, de azonnal rám nézett. Lassan végigmért, majd mielőtt bármit is észrevehettem volna, előttem állt, és a falhoz szorított, pontosabban nem ért hozzám, csak olyan közel volt, hogy kénytelen voltam a falhoz simulni. Hé, senki sem szólt, hogy ezek szupergyorsak is!

- Mi a...- kezdtem, de nem fejeztem be a mondatot.

- Ó, nem említettem, hogy hihetetlenül gyorsan tudok járni? - kérdezte ártatlan vigyorral az arcán.

- Nem, ezt az egyet elfelejtetted. - Fontam össze a karom a mellkasom előtt, mire Márk lenézett. Amikor újra feltekintett, tüzet láttam a szemében. Pár másodpercig csak figyeltük egymást. A jelenet kísértetiesen emlékeztetett arra az estére, amikor Alföldiékkel vacsoráztunk. És igen, azt akartam, hogy ugyanúgy folytatódjon. Hogy megcsókoljon. De a pillanatot egy kopogás szakította félbe.

- Márk, kész vagytok? - kérdezte Kata, de szerencsére nem nyitott be.

- Igen, máris megyünk - nézett Márk előbb az ajtóra, majd rám. Lassú félmosolyra húzta a száját, és elhúzódott tőlem.

17. fejezet

Sziasztok! Először is köszönöm az új feliratkozásokat, és a sok oldalmegjelenítést! Mostantól van egy újítás a blogon. Mindenki hozzászólhat a bejegyzésekhez, nem szükséges hozzá regisztráció :) Úgyhogy kommenteljetek, pipáljatok a bejegyzés alján, iratkozzatok fel, vagy aki még nem tette meg, csatlakozzon a blog Facebook csoportjába: https://www.facebook.com/groups/607058946074179/
És igen, végre nyár van, szóval hamarosan hetente 2 rész fog érkezni :) Jobb oldalt szavazhattok, hogy mely napokon szeretnétek részt :)
Remélem a fejezet is elnyeri a tetszéseteket :D ♥


- Negatív - sóhajtottam fel megkönnyebbülten - ez azt jelenti, hogy egészen biztosan nem vagyok terhes?
- Nem, nem vagy az. A méreg hatása mára teljesen elmúlt a szervezetedből, így a HCG is. Ha az lennél, a teszt pozitív lenne.
- Köszönöm. Mindent. - mondtam kifelé menet.
- Semmit sem kell megköszönnöd. De legközelebb legyetek óvatosabbak - mondta, én pedig úgy éreztem, hogy lángol az egész fejem.

- Legközelebb majd jobban figyelünk - suttogta a fülembe Márk, amikor a kocsijához értünk. A kezem épp a kilincsen volt, ő pedig mögöttem állt, így közé és a kocsi közé szorultam. Hirtelen bevillant egy kép, ahogy megfordulok, ő pedig az autóhoz nyomva megcsókol....
- Nem lesz legközelebb - mondtam, és beültem. Márk csak nevetett.
- A múltkor a szobádban nem úgy tűnt - vigyorgott tovább, amikor beült mellém.
- Akkor sem történt semmi, és máskor sem fog.
- Ha anyukád nem hív...- ahogy az utolsó szó elhagyta a száját, megcsörrent a mobilom. És milyen ironikus, anya hívott.
- Ebbe most beletrafáltál - nevettem fel, és fogadtam a hívást. Anya csak annyit akart, hogy lassan mehetnék haza, mert holnap suli, és még semmit sem tanultam. Így elindultunk hozzánk. Az út szótlanul telt, mindketten a gondolatainkba merültünk.
- Holnap találkozunk - mosolyodott el, amikor hazaértünk.
- Szia - mosolyogtam vissza, és kiszálltam. Egy hatalmas sóhaj kíséretében beléptem a házba, és amint lehúztam a cipőmet, kopogtattak a bejárati ajtón. Biztos voltam benne, hogy Lilla áll az ajtóban.
És igazam is lett.
- Épp hívtalak, amikor kinéztem az ablakon, és megláttalak titeket. Na, mi volt? - suttogta, mert anyáék úgy tudták, hogy vele mentem el.
- Menjünk a szobámba. - mondtam, és elindultam.
- Szóval, mire kellett a vizsgálat? - kérdezte, amikor bezártam a szobám ajtaját.
- Lilla, el kell mondanom valamit. Kérlek hallgass végig, és ígérd meg, hogy nem fogsz máshogy nézni Márkra, rendben?
- Mit csinált az a szemét? Csak nem küldött el...
- Nem! - vágtam a szavába. - Nem csinált semmit. És kértelek, hogy hallgass végig. Ülj le, mert hosszú lesz - mondtam, és az ágyamra mutattam.
- Kezdek félni.
- Nincs rá okod. Annyira. Szóval kezdem azzal, hogy nem vagyok terhes.
- Nem vagy? De a teszt pozitív lett, nem?
- Igen, az lett, mert a hormon, ami kimutatja a terhességet, a szervezetemben volt. Vasárnap délután átmentem Márkékhoz, az irodalom miatt. Váratlanul betoppant Flóra, és....hát, megmart. Mármint nem kikarmolt hanem szó szerint megmart - húztam fel a pulóverem ujját és mutattam meg a már éppen csak kivehető heget. - Karmai voltak. Ugyanis ő...ő nem ember. Ahogy Márk sem, és Áron sem, és az egész Alföldi család sem az. Ők luxenek.
- Április elseje a múlt héten volt. Kicsit elkéstél a tréfával.
- Lilla, halálosan komolyan beszélek.
- De luxenek nem léteznek, Hanna! Szívtál? Márk beadott neked valamit? Te is olvastad az Obszidiánt. Ők nem léteznek.
- Ők nem is. Csak a név azonos, meg néhány képesség. Ők nem földönkívüliek, csak természetfelettiek. Lilla, én láttam. És tapasztaltam. A körmük csak úgy átalakul karmokká, ami mérget tartalmaz. A méregben pedig megtalálható a HCG hormon, ami kimutatja a terhességet, így lett pozitív a tegnapi tesztem. Ma is csináltam egyet, és negatív lett. Nem hazudok, Lilla. Mi okom lenne rá? A legjobb barátnőm vagy.
- De ez képtelenség. Ez...
- Nem az. Egyáltalán nem. Ha láttad volna amit én..akkor nem kételkednél bennem. - Másfél óra győzködés után Lilla végre kezdett hinni nekem. Mindent elmondtam, amit csak tudtam.

A hét további része az elmúlt pár naphoz képest unalmas volt. Lilla kezdett hozzászokni a tényhez, hogy nem egyedül vagyunk a Földön. Márk és én alig beszéltünk egymással. Nem tudom, hogy azért-e, mert nem volt időnk, vagy pedig ő szeretne távolságot tartani. Igazából csak az órákon láttam, szünetekben nem volt a teremben, délután pedig nem jött át Áronhoz.
Egy héttel azután, hogy elmondtam Lillának az igazat, felszabadulva léptünk ki a suliból délután fél háromkor, ugyanis elkezdődött a tavaszi szünet. Az a szünet, ami az egész életemet megváltoztatta.

16. fejezet

16. fejezet...tudom, hogy ezek nem éppen a történelem legjobb fejezetei, de remélhetőleg a következő fejezetek már jobbak lesznek :) Jó olvasást :*


Bementem, és köszöntem a többieknek, majd felhívtam Lillát. Amint beértünk a szobámba, szorosan átölelt, én pedig megint sírva fakadtam.
- Nem hiszem el - zokogtam.
- Nyugodj meg - simogatta a hátam - nem azt mondtad, hogy Márk jól fogadta?
- De igen - húzódtam el - de attól...attól én még nem akarom ezt a gyereket! - mondtam ki végre, ami egész nap ott motoszkált a tudatalattimban, de nem akartam tudomást venni róla - Nem vagyok még elég idős ehhez. Képtelen vagyok felnevelni egy gyereket, Lilla.
- El akarod vetetni? - kérdezte, és leült mellém az ágyamra.
- Nem tudom, fogalmam sincs - töröltem meg a szemem.
- Mit mondott neked pontosan Márk?
- Hogy majd kitalálunk valamit. De előbb megvárjuk a vizsgálat eredményét.
- A teszt kimutatta, hogy terhes vagy. Mire kellett a vizsgálat?
- A nőgyógyász javasolta.
- Aha - bólintott Lilla kissé bizonytalanul. Elég késő volt már, így gyorsan hazament, én pedig egyedül maradtam a gondolataimmal.

Egész délelőtt ideges voltam, a suliban se tudtam koncentrálni. Alig vártam, hogy végre kicsöngessenek utolsó óráról.
- Mehetünk? - jött oda a padomhoz Márk.
- Persze, egy pillanat - válaszoltam, és megöleltem Lillát.
- Írj ha hazaértetek - mondta, és elég szúrós pillantást vetett Márkra.
- Látom, Lilla haragszik rám - mondta Márk, miközben a kocsijához sétáltunk.
- Én nem tudok róla. Talán egy kicsit, de ez csak a minimum.
- A minimum?
- Igen. Ha Adrián teherbe ejtené, én is haragudnék rá, tök mindegy, mit csinálna.
- Aha. Szóval ez ilyen lány dolog - mosolyodott el.
- Úgy is mondhatjuk.

Fogalmam sem volt, miért kellettek a vizsgálatok, ezért ha lehet, még idegesebb voltam, mint tegnap. Sokkal többet kellett várnunk, így idegességemben Márk kezét szorongattam. Az egész szituáció egyszerűen...szürreális volt. Sokkal könnyebb volt feldolgozni azt, hogy természetfeletti lények élnek köztünk, mint azt, hogy Márkkal kézen fogva ülök a nőgyógyásznál, és terhes vagyok. És minél többször gondoltam a jövőmre, egyre biztosabb voltam benne, hogy nem akarom ezt a gyereket. Tudom, hogy szívtelenül hangzik, de én még egyáltalán nem készültem fel arra, ami rám vár. Márkkal, vagy nélküle, de nem tudnám felnevelni.
Végre kinyílt az ajtó, és Réka behívott minket.
- Üljetek le - intett az asztala előtt lévő székekre - Elég sok minden derült ki a vizsgálatokból, szóval kérlek, hallgassatok végig. - Válaszként csak mindketten bólintottunk. - Mint már mondtam nektek, épp a luxen-mérget vizsgálom. Nemrég rájöttem, hogy a méreg úgynevezett HCG-hormont tartalmaz, mely a terhesség kimutatására szolgál. Mivel a méreg tegnapra nem ürült ki a szervezetedből, az is előfordulhat, hogy csak a méreg miatt lett pozitív a teszted. Persze az is könnyen lehet, hogy tényleg terhes vagy. A tegnapi vizsgálat eredménye igazolja a HCG jelenlétét a szerveztetben, azonban amikor megvizsgáltalak, nem érzékeltem semmit. De ez is lehet amiatt, hogy még túl korai a terhességed. A legjobb az lenne, ha most elvégeznél egy gyorstesztet.
- Rendben - álltam fel, és elvettem a tesztet. Úton a mosdóba a hallottakat emésztettem. Nem éltem bele magam, de reménykedtem a negatív eredményben. Gyorsan megcsináltam a tesztet, és visszamentem. Amíg az eredményre vártunk, Réka mesélt még egy kicsit a kutatásairól. Fél percenként néztem a tesztre, és a sokadik ilyen alkalommal végre megláttam az eredményt.

15. fejezet

Sziasztok! Holnap irány Lengyelország (osztálykirándulás), így ma hoztam a részt :) Remélem tetszik :* <3


- Kérdezhetek valamit? - fordultam Márk felé az ülésen.
- Hm?
- A baba...szóval, ő is luxen lesz?
- Igen. Teljes mértékben.
- Hmm.
- Megérkeztünk.

- Márk - szóltam, miután lezárta a kocsit, és elindult a kórház felé.
- Igen? - állt meg velem szemben.
- Honnan tudod, hogy ez a Réka nem mondja el Áronnak, hogy itt jártunk?
- Tapasztalatból - vágta rá azonnal, miközben ujjait az enyémre kulcsolta, és elindultunk. A tenyerem bizseregni kezdett ott, ahol egymáshoz értünk.
- Szóval már hoztál hozzá más terhes lányokat is?
- Örülök hogy megmaradt a humorérzéked, de egyébként igen, hoztam hozzá más terhes lányokat is. - Egyáltalán nem gondoltam komolyan kérdést, így döbbenetemben megálltam - Látnod kellene az arcodat - nevetett fel - Zsófi volt az.
- Zsófi terhes volt? - döbbentem le még jobban.
- Igen, tavaly. Elvetette a gyereket.
- Az apa luxen volt?
- Nem, fogalma sem volt arról, hogy mi is Zsófi. Szakítottak, szóval már nem is fogja megtudni.
- Értem - válaszoltam, és bementünk az épületbe.
- Réka azt mondta üljünk le idekint, és majd kijön, ha végez a betegével. - mondta Márk, és mindketten leültünk. 2 perce sem várakoztunk, amikor nyílt az ajtó, és egy kismama után egy gyönyörű fiatal nő lépett ki. Vállig érő, szőke haja volt, a harmincas évei elején járhatott. Valószínűleg ő Réka. Ránk nézett, és a fejével az ajtó felé biccentett, mire mindketten felálltunk, és bementünk utána.
- Márk, Márk, Márk - kezdte - Már megint mibe keveredtél?
- Már megint? Ez úgy hangzott, mintha országos bűnöző lennék.
- Én a nőügyeidre értettem. Szóval te vagy Hanna? - nézett immár rám.
- Igen, én.
- Kárpáti Réka - nyújtotta a kezét.
- Budai Hanna - fogtam vele kezet.
- Márk említette, hogy a teszted pozitív lett. Először is megvizsgállak, rendben?
- Igen - bólintottam, és követtem egy függönnyel takart helyiségbe.
- Te addig ülj le itt. És ne leskelődj! - kacsintott Márkra, mire az elnevette magát. Úgy tűnik, nagyon jó kapcsolat van közöttük.
Miután végeztünk az asztalához mentünk, és megkért, hogy üljünk le.
- Hanna, körülbelül mennyi idős lehet a baba?
- Körülbelül 2 hetes - válaszoltam.
- Értem - motyogta, és leírt valamit egy papírra - Te vagy az a Hanna, akibe nemrég luxen méreg került, nem igaz?
- Igen, én vagyok.
- Akkor szükségünk lesz még néhány vizsgálatra.
- Miért? A méreg árthatott a babának? Alig néhány csepp került a szervezetébe. - mondta Márk.
- Mindent idejében megtudtok. Egyelőre csak feltételezéseim vannak, ugyanis éppen egy kutatás kellős közepén vagyok, ami a luxen-méreggel kapcsolatos. Tudom, hogy most a jövőtök forog kockán, de muszáj türelmesnek lennetek. Holnap mindent elmagyarázok. Mikor tudtok legkorábban idejönni?
- A szüleink semmiképp sem sejthetnek semmit. Így legkorábban suli után, úgy 3 körül. - válaszolta Márk.
- Rendben, akkor holnap találkozunk. - Állt fel, és legnagyobb meglepetésemre megölelt - Vigyázattok magatokra.
- Meglesz - bólintott Márk, és elhagytuk a szobát.

- Mondd meg anyukádnak, hogy holnap suli után elmegyünk valahová. Nem leszünk sokáig.
- Rendben - bólintottam. A házunk előtt álltunk.
- Holnap találkozunk. Vigyázz magadra. - Adott egy puszit a homlokomra.
- Köszönöm. - mondtam - Hogy így reagáltál. A legtöbben valószínűleg otthagytak volna a szarban.
- Ezen nincs mit megköszönnöd. Alap - mosolyodott el halványan, és elköszöntünk egymástól.

14. fejezet

Sziasztok! Itt a 14. fejezet :) Mostantól a fejléc alatti sávban elérhető egy Fejezetek című menüpont, ahol - értelemszerűen - a fejezeteket érhetitek el egyetlen kattintással. Jelen pillanatban a 27. fejezet az utolsó, amit beleírtam, ugyanis mindig az lesz ott az utolsó, amit éppen írok. Ez így nem tudom mennyire érthető, de a lényeg, hogy ott láthatjátok melyik fejezetet írom éppen. Igen, jelenleg a huszonhetediket :)
A következő fejezetet, ha lesz időm, akkor csütörtökön hozom. Ha nem, akkor csak hétfőn. Jó olvasást! :* <3

Ez nem lehet.
Pislogtam hármat, és újra megnéztem. Még mindig két csík van.
Ez egyszerűen..lehetetlen. 17 vagyok, nem lehetek terhes. Főleg nem egy olyan fiútól, akivel nem is vagyunk együtt. Képtelenség.
Rengetegszer hallottam már felelőtlen tinikről, akik egyetlen éjszaka nem voltak elég óvatosak, és az egész életüket tönkretették. De soha nem gondoltam volna, hogy egyszer én leszek ebben a helyzetben.
A szememet könnyek lepték el, de gyorsan pislogtam párat, mert nem akartam sírni. Még nem. Ha most kiborulok, akkor nem tudok kimenni, márpedig beszélnem kell Márkkal. A tesztet a szekrényemen hagytam, és kisétáltam a szobámból. Alig tettem pár lépést, amikor Márk befordult a szobámhoz vezető folyosóra.
- Mit keresel erre? - kérdeztem, mert akármennyire is örültem hogy nem kell bemennem érte Áronhoz, tudnom kellett, mit keres itt.
- A mosdóba indultam. - A többiek közös fürdőt használnak, de én pár éve kiharcoltam magamnak egy sajátot, mondván, a készüléshez nekem egyedül annyi időre van szükségem, mint nekik hármójuknak összesen.
- Áron hol van?
- Dolga van, mindjárt jön. De te...te sírsz? - A tervem, hogy nem sírok, csak amikor egyedül leszek, nem jött össze, ugyanis a könnyeim folyni kezdtek.
- Beszélnünk kell - ragadtam meg a kezét és bevezettem a szobámba.
- Mi történt? - csukta be maga után az ajtót.
- Mi történt? - kérdeztem kétségbeesetten - Mi történt? Ez történt! - Vágtam hozzá a tesztet. Márk először csak bámult rá pár másodpercig, majd felnézett rám, és azt kérdezte:
- Ez pozitív?
- Igen, az - eredtek el ismét a könnyeim - Mi a francot fogunk most csinálni? - kérdeztem zokogva.
- Először is, nyugodj meg - ölelt át - Kitalálunk valamit - szorított meg, én pedig a mellkasába fúrtam a fejem, teljesen összekönnyezve a pólóját - Elviszlek orvoshoz. Lehet, hogy hibás volt a teszt, és nem vagy terhes.
- Nem hiszem. Még nem hallottam olyanról, hogy valakinek pozitív lett a tesztje, miközben nem is terhes.
- Akkor is elmegyünk. Most.
- Most? Előbb orvost kell kerítenünk valahonnan. Mert nem megyek olyanhoz, akit anya ismer, ez biztos.
- Van egy megbízható ismerősöm. Ha Anyukád ismeri Rékát, ő akkor sem fog mondani semmit.
- Réka? Ő az aki megvizsgálta a véremet?
- Igen. Ő is luxen. Az orvosi képességei elég....sokszínűek.
- De akkor Áron is ismeri. Nem mehetünk hozzá.
- Mondtam már, hogy megbízható. Szedd össze a cuccod és menjünk. Én szólok anyukádnak. Minden oké lesz - adott egy puszit a homlokomra, és kiment.
Igazából sokkal jobban fogadta, mint vártam. 3 lehetőség van: 1. Totál kiborult, csak nem mutatja 2. Igazából nem is érdekli, és leszarja magasról, mi lesz velem 3. Abortuszt akar. Hogy én mit akarok? Fogalmam sincs.
Gyorsan előkaptam egy táskát, beletettem minden olyan dolgot, amire úgy gondoltam, szükségem lesz. Épp a telefonomat tettem el, amikor Márk visszaért.
- Áronnak közbejött valami, csak később jön haza. Anyukádnak azt mondtam, hogy Lilláékkal találkozunk. Hívd fel és mondd meg neki, hogy menjen el otthonról, és egy ideig ne menjen haza. Kész vagy?
- Mehetünk - kaptam fel a táskám. Elköszöntünk anyától, aki jó szórakozást kívánt. Hát, meglesz.
Amíg Márk hazament az autójáért, kellő távolságból a házunktól felhívtam Lillát, és elmondtam, hogy pozitív lett a teszt. A válasz döbbent csend volt.
- Én...én nem hittem volna hogy tényleg pozitív lesz...mármint, olyan biztos voltál benne, hogy nem vagy terhes..mi lesz most, Hanna?
- Márk orvoshoz visz, és utána fogalmam sincs. Azt mondta, megoldjuk.
- Persze, abortusszal.
- Semmi ilyesmiről nem volt szó. És talán tényleg ez a legjobb megoldás. Mindig is kegyetlen dolognak tartottam az abortuszt, de most, hogy én kerültem ebbe a helyzetbe...néha nincs más megoldás. De ezt nem telefonon akarom megbeszélni. Anyának azt mondtuk, hogy veled találkozunk. Szóval ha lehet, ne menjetek még haza egy darabig, jó?
- Persze, ne aggódj. Hívj fel, amint hazaértetek. Minél hamarabb meg kell ezt beszélnünk.
- Úgy lesz. Puszi - tettem le a telefont egy hatalmas sóhaj kíséretében. Nem sokkal később Márk is megérkezett.
- Minden oké? - kérdezte, amikor beszálltam mellé.
- Persze. Lilla és Adrián elmentek valahová, így az alibi megoldva.
- Adrián?
- Lilla új szerelme.
- Aha. Nem is tudtam, hogy megint van barátja.
- Nem rég jöttek össze. Tulajdonképpen pár órája.
- Értem - a válaszát csend követte. Idegesen mocorogtam, és az ujjaimmal doboltam a combomon.
- Hogy lehetsz ilyen nyugodt? - néztem Márkra, aki tök nyugodtan várta, hogy a lámpa zöldre váltson.
- Honnan tudod hogy az vagyok?
- Az idegesség legkisebb jelét sem mutatod. Sugárzik belőled a nyugalom. - Márk hatalmasat sóhajtott, mielőtt válaszolt volna.
- Hanna...most mondjam azt, hogy majd felrobbanok az idegtől? Hogy a jövőnk forog kockán? Az megnyugtatna téged? Nézd, találunk majd megoldást. Nyugalom. - hatalmas sóhajjal bólintottam, a lámpa pedig zöldre váltott, és újra elindultunk.

13. fejezet

Sziasztok! A tegnapi és a mai napom elég zsúfolt volt, így csak kis késéssel tudtam hozni a részt. Nagyon remélem, hogy tetszik! <3 Jó olvasást!
 :*
Reggel természetesen tovább aludtam, 10 körül keltem. Senki sem volt otthon, Dóri suliban, Anya és Áron az esküvőszervezővel találkoztak. Más esetben, ha egyedül vagyok otthon, általában maximum hangerővel szól a zene, de most inkább csendre vágytam. Folyamatosan a luxeneken kattogott az agyam, pedig nem akartam rájuk gondolni. Tegnap este, elalvás előtt is ez járt a fejemben, és eldöntöttem, hogy úgy teszek, mintha mi sem történt volna. Mintha nem tudnám, hogy ők mások, mint mi. Vajon anya mióta tudja? Hogy lekössem magam, úgy döntöttem, tanulok. Az írásbelit Lilla hozza délután, a szóbeli pedig egyértelmű, hogy a következő anyag.
Csigalassúsággal telt el a délelőttöm, mire délután háromkor Lilla végre hazaért. Vagyis szó szerint berontott a szobámba, és megölelt.
- Ennyire hiányoztam? - kérdeztem, és viszonoztam az ölelését.
- Nagy hírem van - engedett el egy hatalmas vigyorral az arcán.
- Mégpedig? - kérdeztem, és felsikítottam, amikor rájöttem - Jártok!
- Igen - ölelt meg ismét.
- Gratulálok - szorítottam meg - Mesélj el mindent!
- Szóval ma a suli előtt várt. Kérdezte, hogy elmehetünk-e valahová, de mondtam, hogy nem alkalmas, mert sietnem kell haza.
- Várj, ugye nem miattam?
- Részben - komorodott el hirtelen - de nem ez volt a fő ok - varázsolt újra mosolyt az arcára, bár ez most kicsit hamis volt - Szóval mondtam hogy máskor szívesen, mire ő azt mondta, hazakísér. Amikor ideértünk, megkérdezte, hogy van-e itthon valaki, én pedig mondtam, hogy nincs. Erre ő hogy akkor senki sem láthat meg minket...és megcsókolt!
- Áá - kiáltottam fel. Úgy tűnik, kiáltgatós kedvemben voltam.
- És megkérdezte, hogy lennék-e a barátnője. Én pedig igent mondtam.
- Úgy örülök nektek - öleltem meg ismét.
- Én is, el sem hiszed, mennyire.
Körülbelül fél órát beszélgettünk még Adriánról, amikor Lillának hirtelen eszébe jutott valami, és eltűnt a jókedve.
- Mi az? Baj van?
- Izé..ne nyírj ki, mert a te érdekedben hoztam - állt fel, a táskájához ment, és kivett belőle valamit. - Meg kell csinálnod. Most - nyújtott felém egy...egy terhességi tesztet.
- Megőrültél, Lilla? - pattantam fel - Nem vagyok terhes!
- Hánytál, szédülsz, és láttam a naptáradat. Másfél hete késik.
- Az, hogy késik, nem jelenti azt, hogy terhes vagyok. Mindig is rendszertelen volt.
- Emlékszel még, amikor megkérdeztem, hogy vigyáztatok-e Márkkal? Nem válaszoltál, szóval gondolom nem. Csináld meg, nem halsz bele.
- Fogamzásgátlót szedek.
- Tudod, hogy a tabletta nem 100%-ban megbizható.
- Megjöttünk! - hallottam anya hangját a konyhából.
- Tedd el! - kaptam ki Lilla kezéből a dobozt, és a szekrényem aljára tettem - Nem láthatja meg.
- Meg kell csinálnod, Hanna. Komolyan.
- Meg fogom, nyugi. De most menjünk ki.

Alig pár perce beszélgettünk Anyával, amikor megjelent Áron, Márkkal a nyomában. Most komolyan....ezek nem bírnak ki egy napot egymás nélkül? Egyik nap Áron megy át hozzájuk, másik nap ők jönnek át hozzánk. Ez a luxenlét ennyi problémával járna? Egy gyors üdvözlés után mindketten elhúztak Áron úgynevezett irodájába, Lilla pedig még egyszer eltátogta nekem, hogy 'teszt'.
Lillának viszont mennie kellett, ugyanis találkozót beszélt meg Adriánnal.
- Jó szórakozást - öleltem meg az ajtóban.
- Köszönöm. És ne felejtsd el a...
- Nem felejtem - szakítottam félbe.
- Azonnal üzenj, ha megvan az eredmény. Ha negatív, akkor is.
- Rendben. - forgattam a szemem - Mindenképpen negatív lesz. Nem vagyok terhes.
- Azért jobb, ha megbizonyosodsz róla.
- Oké, oké. Puszilom Adriánt - vigyorogtam, és bezártam az ajtót. A fejemet csóválva mentem be a szobámba, és elővettem a tesztet. A hányinger és a fejfájás kamu, szóval kétlem, hogy pozitív lesz. De ha mégis...még a gondolatba is beleszédültem.
Bementem a fürdőszobámba - szerencsére sajátom van, és csak a szobámból lehet bejutni - és megcsináltam. Elvileg 5-10 percet kell várni az eredményre, így leültem az ágyamra, a tesztet pedig az éjjeliszekrényemre tettem. A telefonom rezgett, ugyanis Lilla üzent, hogy csak sétálni mentek, és küldjek üzit, ha 'gáz van'. Közben úgy gondoltam, letelt az öt perc, így a tesztért nyúltam, de a kezem megállt a levegőben, ugyanis megláttam az eredményt.
Pozitív.
Terhes vagyok.